Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)
AGRÁRSZOCIALIZMUS BARANYÁBAN 1890—1914
gazdaságokat, s ezzel a mezőgazdasági proletárság megteremtője lesz. Elemezte a mezőgazdasági munkásság bér- és életkörülményeit, utalva egyben a feudális maradványokra, mint az uzsorára és a robotra emlékeztető munkamódszerekre. A kongresszus állást foglalt a föld társadalmi tulajdonba vétele mellett, s míg ez el nem érhető, az állam a koronauradalmakat, egyházi és községi birtokokat adja át a földmunkások szövetkezetének (termelőszövetkezet!) és mintagazdaságokat létesítenek. A program a vidéken szervezkedő szociáldemokrata pártszervezetek szempontjából óriási jelentőséggel bírt. Az egyházi birtok átadása, olyan termelőszövetkezetek létesítése, amely felett nincs állami ellenőrzés, munkásvédő törvények és intézkedésekért folytatandó harc a parlamentben és azon kívül, a mezőgazdasági bérek felemeléséért, a lakásviszonyok megjavításáért folyó törekvés alkalmas volt, hogy nagy tömegeket mozgasson meg. E program alapján megindíthatták a vidéki központokban 1890-1893 között létrejött pártszervezetek az agitációt, a falusi szervezetek létrehozását. 29 Az MSZDP a maga szervezeteit Pécsett és néhány vidéki városkában, mint Mohács, Szigetvár, Siklós most kezdte kiépíteni. E szervezetek a kongresszus elvei alapján alakultak ki. A „vidéken" folytatandó munka újszerű volt azoknak a vezetőknek is, akik már a Magyarországi Általános Munkáspárt Pécsi Szervezetében tevékenykedtek. Üj elvi megfogalmazásokat, magyarázatokat, a mezőgazdaság fejlődésének új távlatait, szocialista perspektíváit kellett megtanulniuk és megérteniük, s ezekről értelmesen beszélni olyan falusi kisparaszti és agrárszegénység előtt, amely a politikában nehezen igazodott el. Egyetlen információja a helyi polgári újság volt. A kongresszusnak az egyesületi és gyülekezési jogról hozott határozatát szintén egyértelműen pozitívnak kell értékelni. Az új politikai koncepció, az 1890. és 1894. évi párthatározatok kifejtése megvalósíthatatlan lett volna az egyesületi és gyülekezési jog kihasználása nélkül. A pécsi párt elkeseredetten harcolt ezért a jogért vidéken is, hogy szervezeteket hozhasson létre, megtarthassa népgyűléseit, munkásgyűléseit, s kifejthesse a szociáldemokrata elveket. 1894 decemberében Vaszary Gyula rendőrfőkapitány arra a főispáni utasításra válaszolva, hogy a szocialisták pécsi ágensei vidéken (Mohács, Siklós, Dunaszekcső, Mecsekszabolcs, Pécsvárad) rendelkeznek-e egyáltalán hívekkel, vagy olyan félrevezetett birtokosokkal, földmunkásokkal, akik meghallgatják őket, a következő véleményt fejtette ki: 1894-ben mindössze három népgyűlésre került sor, egyre Mohácson, egyre Siklóson, egyre Mecsekszabolcson. Alig száz, százötven ember hallgatta meg őket. Az agitátorok - az állítólag nem lévő egyesülési és választójog behozataláért prédikáltak. Ezek kevésbé hatásos és érdeklődést kiváltók, ellenben az uradalmakban és a bérletekben alkalmazott bérek, az uzsorák és közmunkamegváltás ellen felhozott ismertetések nagy érdeklődést váltottak ki minden esetben . . .". 30 Baranya megyében meginduló „vidéki" szervező munkában hangsúlyoznunk kell egy fontos tényezőt. A pécsi pártszervezet, amely magára vállalta az egész vármegye, sőt esetenként a Délkelet-Dunántúl szociáldemokrata szervezkedés vezetését és agitációt is, 1895-től szoros szálakat épített ki az országos vezetőségen belül Silberberg Igndccal, aki ,, . . . Ha elméleti tudás és a mozgalomban szerzett tapasztalatok szempontjából nem is ért fel Engelmannhoz, mint a marxizmushoz ragaszkodó becsületes munkásember, ő is forradalmi irányba igyekezett továbbfejleszteni a magyarországi munkásmozgalmat...".
