Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)
AGRÁRSZOCIALIZMUS BARANYÁBAN 1890—1914
1904-től újabb jelentések számolnak be arról, hogy mivel e réteg csak Baranya területén vállalt munkát, nagy részük Pécsre özönlött: „ ... az év őszén, mikor az uradalmakban és a falusi gazdáknál cselédváltozás történik, a jobb remény fejében, szolgálatukat elhagyva a városba jönnek napszám munkára. Később meggyőződnek arról, hogy e megélhetés - tekintettel a napszámból élők nagy számára — nem oly kedvező, mint hitték, újévkor, de inkább tavasszal ismét elszegődnek nagyuradalmakba, vagy falusi gazdákhoz. . . csak azok maradnak, akiknek sikerült elhelyezkedni provizórikusan valamelyik pécsi vállalatnál, ha ott a munkájuk kitelik, előáll ismét napi munkakeresésük. Nyáron aratásra kénytelenek szerződni és jön ősszel újra a városba özönlés. E circulum-viciosusnak kísérői a társadalmi feszültség, elégedetlenség . . A pécsváradi főbíró konkrét jelentéssel szolgált arról, hogy a járása községeiből Pécsre, de Mohácsra is megkíséreltek munkakeresés céljából bejutni azok, akik az utolsó öt-hat esztendő lefolyása alatt vesztették el teljesen 1-2 hold földjüket. 1896-1899 között 68 ilyen családot neveztek meg a képviselő testülettől beérkező jelentések. 14 A Pécsi Friss Újság 1898. január 22-i számában a megyében zajló forrongásra utalva a következőket írta a földműves nép nyomorúságáról: „ ... az alispán három század katonaságot rendeltetett a délbaranyai lázongás elfolytására, •helyette szerintünk helyesebb lett volna egy kis állami segedelem, melyet közmunka formájában is elfogadott volna a nép, akiknek nincs mit ennie, ez okozza nagy jó Uraimék a forrongást. A szükség, a nyomor és az éhség, különösen ez utóbbi, mely még a vadállatokat is feldühösíti, csak az Isten képére teremtett embernek kell csendes rezignációval belenyugodni az éhenhalásba. Az egész veszedelem az irgalmatlan adóbehajtásokból ered. Kérünk irgalmat azoknak a szerencsétleneknek, nem pedig puskagolyót. . "fi A többi pécsi polgári lap is igen keményen bírálta a mezőgazdasági szférában mind erőteljesebben mutatkozó válságjelenségeket. A szociális válság következtében fellendülő agrárszocialista szervezkedés és mozgalom késztette a főispánt egész sor olyan intézkedésre, amellyel igyekezett valóban segíteni az éhséghatáron lévő szegényparaszt, földmunkás, cseléd lakosságon. Kidolgozott egy programot, amely szociális intézkedési tervet is tartalmazott. Az ott élő szegénységen - véleménye szerint - két úton lehetséges segíteni. Először felül kell bírálni a mezőgazdasági munkabéreket, és ahol indokolt, ott fel kell emelni azokat. Kölcsönvetőmag-akcióval támogatta a kisgazdákat, a fizetőképtelen 1-2 holdasok részére ingyenvetőmag-akciót szervezett. Államsegélyekből pénzsegélyeket és kölcsönöket osztott ki a nincsteleneknek, a földművelési miniszternél elérte, hogy állami földmunkákat indítsanak, a folyamatban lévőknél csak baranyai munkanélküli földmunkásokat alkalmazzanak. A másik út a szegénységgel való bánásmód területén gyökeres változtatást írt elő, egy a járások vezetőihez küldött programtervében. Eszerint „ . . . a legalsóbb fokon a képviselő-testületekben, jegyzőségekben türelemmel, barátsággal kell bánni a szegényekkel, amikor azok panaszaikkal lépnek elő. De fel kell tárni, eléje menni e panaszoknak a legkülönfélébb felmérésekkel. Támogatni kell a községeknek a munkáslakás akciókat. A községi földeket bérletbe csak a helyi szegényeknek nyújtsanak. Községi közmunkák alkalmával a helyi szegénységet kell alkalmazni. Az adók, illetve pótadók kivetését követően, földmunkák fejében, segélyezést javaslatba hozni az alispánnak. Vezessék be, hogy a közigazgatási hatóságok hatáskörébe utalt panaszos és peres ügyek mindenkor gyorsan és soron kívül intéztessenek el. Az elsőfokú igazgatási hatóságok a területükön folyó nagyobb földmunkát végző csoportokat keressék fel, ha állami vagy uradalmi megrendelésre dolgoznak, s ellenőrizzék a velük való bánásmódot, szálláshelyüket, béreket. A vármegye területén dolgozó nagyszámú idegen munkások (olaszok, szerbek, szlovákok) támogatására is nagy szükség van, mert helyismeretük hiányában, nyelvismeret nélkül, nehezen igazodnak el az uradalmak, községek joghatóságában és gyakran ezért is konfliktusaik vannak.. .". 16
