Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

AGRÁRSZOCIALIZMUS BARANYÁBAN 1890—1914

Természetesen ezek semmiféle komolyabb eredményre nem vezethettek. A rászorulók 2-3%-ának nyújtottak némi segítséget, a szegényparaszti, s földmunkástömegek nyomorán vajmi keveset enyhítettek. Az uradalmak egyszerűen tudomásul sem vették a főispán „reformalkotásait", bár udvarias, szívhez szóló levél kíséretében a bellyei főtiszt ugyanúgy megkapta, mint maga a püspök. 1898. májusban a Pécsi Közlöny Spectator álnéven író kitűnő szociográfus írója a vármegyét bejárva a nagyuradalmakban folytatott beszélgetései alapján rajzolta meg az egyre növekedő nyomorúságot. E polgári ellenzéki lap azután rendszeresen visszatért e kérdésre, gondolván, hogy feltárva és nyilvánosságra hozva a szegényparasztság és földmunkásság, cselédség helyzetét, az uradalmak „ . . . humanitárius főtisztjeit meggyőzik a bérek emelésének elhalaszthatatlan voltáról . . .". A belylyei, a pécsváradi, szentlőrinci, az üszögi uradalmakban járt. Valamennyi helyen a napszámbér után érdeklődve megállapíthatta, hogy napi 40 krajcárnál sehol nem fizettek többet, s tizenkét óránál kevesebbet nem dolgoztak egy uradalomban sem. Legmegdöbbentőbb, hogy mindhárom gazdaságban iskoláskorú gyermekeket talált, akik napi 30 krajcárért felnőttmunkát végeztek a földeken. Elképesztő lakáskörülményeket talált. A Pécsváradi Egyetemi Alapítványi Uradalom cselédei tavaszi kapálást végeztek. Mivel késő estig dolgoztak, sem erejük, sem idejük nem volt, hogy a nyomorúságos lakásaikhoz kilométereket visszagyalogoljanak, ,, . . . több százan a puszta földön háltak. A közeli erdőből leveleket gyűjtöttek és a gyerekeket arra fektették le . . .". Az újságíró kíváncsi volt ezután lakásaikra is. A század hatvanas éveiben épült vályogépületek nem emberi lakhelyek, hanem nedves, állati lyukak, Isten képmásainak megcsúfolása ilyenbe embereket kényszeríteni azáltal, hogy nyomorúságos kereseteikkel helyzetük megváltozhatatlanságára kárhoztatják őket . . ,".

17 A meglátogatott uradalmak főtisztsége a leleplező cikk nyomán együttes nyomást gyakorolt a szerkesztőségre, helyreigazításokat követelve. Erre nem került sor, hanem „Nyomor Alsó-Baranyában" címen újabb cikk jelent meg, amelyben további adatokat közölt a lakás- és bérviszonyokról. Férfiak tömegesen jelentkeznek női napszámbérért a legkülönbözőbb baranyai községekből kukoricavetésre, az uradalmak, hogy megakadályozzák a búzarész eladását, nem adják ki a cselédek és aratóik (saját alkalmazottaik!) részére, hanem durva lisztté őröltetik. A „magas" búzaárakkal a piacon némi keresményhez juthattak volna, amelyből adósságaikat törleszthették. A munkanélküliek valósággal ostromolják a főtisztségeket, de mindössze töredékrészük kerül felvételre.

18 A pécsi szociáldemokrata szervezet igyekezett már 1896 nyarától ráirányítani a figyelmet a cselédlakások és a földmunkástömegek bérhelyzetére. 1896-ban a Népbarát, illetve a Volksfreund címen megjelenő lapjában felhívással fordult a baranyai földmunkásokhoz és cselédekhez, hogy ne vállaljanak alacsony bérért napszámot. A Munkás 1898 júniusától leleplezéseket közölt azokról a visszaélésekről, bérviszonyokról és lakáshelyzetről, amelyek a vármegyében uralkodnak. Június 3-án hívta fel a figyelmet arra, hogy az üszögi cselédek és a különböző községekből vállalkozó napszámosok nyomortanyákon laknak és romlott gabonát kapnak konvencióba.

19 A főispán, részben a sűrűn megjelenő cikkek hatására, amelyek