Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)
A MUNKÁSMOZGALOM A MONOPOLKAPITALIZMUS IDŐSZAKÁBAN 1900—1914
lom során a bányaigazgatósággal való tárgyalásra. Ö elkövette azt a nagy hibát, hogy úgy kívánt egyezségre jutni a több hete tartó sztrájk eredményes befejezéséért, hogy előbb tárgyalt az igazgatósággal és csak ezt követően a bányászok sztrájkbizottságával. A bányászok ügyük elárulását látták c megoldásban, és ezért Hajdúval is szembe fordultak. A helyzet értelmezéshez szükséges tudnunk, hogy a bányamunkás szabadszervezet is a szaktanács vezetése alá tartozott. Jászai tehát ezért Hajdút, a szaktanács elnökét bízta meg a tárgyalások folytatásával, aki nem kétséges, jóhiszeműen követte el a hibát. Valószínű, Hajdút a szaktanács ezt követően mellőzte a sztrájk további menetében, mert Baron Ede, Peyer Károly kapott a sztrájk további irányítására megbízást. Működésük most már a sztrájkbizottsággal együtt haladt tovább, de teljes erejükkel a mozgalom felszámolására irányult. Június 22-én rendezett nagy összbányamunkás-értekezleten, ahol 2600 bányász jelent meg, békejavaslataikat és a megegyezést elsöpörte a felháborodás. 31 ' 1 A sztrájk letörésére indított előkészületek rettentették meg a szaktanács helyi vezetőit. Ugyanis elrendelték a kilakoltatásokat, megtorlásban részesítették azokat a családokat is, amelyek éhező bányászokat fogadtak bc. Hiába léptek .szolidaritási sztrájkba a komlóiak, a kincstári bánya egész területén pécsi bányászt még rövid, egyhetes segédmunkára sem alkalmaztak. A bánya területén napról napra növekedett a karhatalom. A párt és a szakszervezetek segélyei is napról napra csökkentek. A városvezetésnek a feszült politikai helyzetben sikerült a Dunántúlt és a Pécsi Naplót egyaránt a munkásság ellenes álláspontra hangolni. A szakszervezeti segélyek már alig voltak elégségesek a napi kenyér és krumpli megvételére. Csökkenő összeget kellett újra elosztani. Június 30-án elzárult annak az útja is, hogy akár az Észak-mecseki kincstári bányáknál, vagy más magyarországi bányáknál ideiglenes munkát vállalhassanak. A kormányon keresztül az igazgatóság elérte, hogy elbocsátották a pár hete ideiglenesen munkát vállaló pécsi bányászokat az ország valamennyi bányájánál. 315 A kilakoltatottak most nem kerültek az erdőbe, hanem az egykori katonai fogdát, az ún. „Stock-házat" ajánlotta fel részükre a polgármester. 316 Június 26-i népgyűlés, a sztrájkok történetében először, a pécsi szociáldemokrata vezetőség részvétele nélkül zajlott le. Nem tudta a pártvezetőség megakadályozni, hogy a tizenkét sztrájkvezetőt ne bocsássák el, pedig Hajdú Gyula a kormány lapjában közölte annak törvénytelenségét. A korszakunkat lezáró nagy bányamunkásmegmozdulás 57 napi küzdelem után eredménytelenül végződött. Ehhez döntő mértékben hozzájárult, hogy a DGT a kiéheztetés politikájával térdre tudta kényszeríteni a munkásságot, anyagilag megrendíteni a szakszervezeteket. Ennek ellenére így is óriási jelentősége volt, s a szervezetek erejét bizonyította, hogy képesek voltak a nyolc héten át folyó küzdelmet anyagilag támogatni, tizenötezer lelket számoló tömeget élelmeztek heteken át. Az 1908. és 1914. évi sztrájkok a pécsi mozgalom leghosszabb ideig tartó nagy megmozdulásai voltak. Harcosságukban azonban elmaradtak a korábbiaktól. Ennek okait nemcsak abban találhatjuk meg, hogy a pártvezetőség és a szakszervezetek vezetőségében is tapasztalható volt a mérséklésre, minden áron a tárgyalásra való törekvés, hanem megváltozott alaposan a bányamunkásság összetétele is. Nem
