Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

A MUNKÁSMOZGALOM A MONOPOLKAPITALIZMUS IDŐSZAKÁBAN 1900—1914

valamennyi szénmedencében. 1910-ben a brennbergi szabadszervezet 415, a stájerlak-aninai 250, a resicai 58, a mecsekszabolcsi, amely Baranya-Tolna bányáit fogta össze, 1050 tagot számlált.

288 A pécsi „Bányamunkás" és a „Bergarbeiter", amely cikkeiben rég kilépett a provincializmus köréből, mind erőteljesebben az egész ország bányamunkásságának az ügyét karolta fel. 1909 februárjától azután a szerkesztőség és a kiadó Budapestre tette át székhelyét. Ez kétségtelenül előnyére vált a lap publicitásának és az egész bányászszervezkedésnek. A lapot a továbbiakban az Országos Szakszervezeti Tanács jelenttette meg.

289 1913-ban a „Bányamunkás" önálló lapként jelentkezett, a régi programmal. Első számában tíz pontban sorolta fel azokat a juttatásokat, amelyeket a lapelőfizető bányászcsaládok megfelelő esetekben kaphattak. A lap tehát a felvilágosító munka funkciója mellett a szakszervezeti szervezés és szociális támogatás feladatait is ellátta. A „Bányamunkás" ellen a kormányzat mindent elkövetett. A postai elkobzástól kezdve, az utcai árusítás megtiltásáig. Ennek ellenére gyorsan emelkedett az előfizetők száma. 1914 közepén már 3000 példányban nyomták ki a lapot.

290 A bányamunkás szabadszervezet vezette a háború előtti korszak nagy bányamunkás megmozdulásait is, amelyből kiemelkedik az 1908. évi június-július 31. között, 57 napig tartó mozgalom, valamint a háború kirobbanását közvetlen megelőző, 1914. május 6—július 2. közötti, ugyancsak 57 napig tartó küzdelem. Emellett több sztrájkot vívtak a szabadszervezet irányításával. 1907. január 3-án robbant ki a pécsbányatelepi bányászok szolidaritási sztrájkja, amiért a DGT igazgatósága több társukat elbocsátotta. A bányászok közül Niedling János, Storz József a szabadszervezkedés vezetői voltak. A kétnapos sztrájk eredménytelenül végződött.

291 Már május i-re sztrájk kitörését várták a hatóságok, mert besúgók jelentései alapján nagy sztrájkelőkészületekről értesültek.

292 1907. június 17-én azután kirobbant a sztrájk Pécsbányatelepen, amelyhez csatlakozott a DGT valamennyi bányaüzeme. Az elbocsátott szakszervezeti vezetők visszavételét és a bérek felemelését követelték. 3250 főnyi bányász ötnapos küzdelme részleges eredményekkel ért véget. Vezetőiket a bánya újra alkalmazni kényszerült.

293 E sztrájk kapcsán mint fontos momentumot meg kell említenünk, hogy a vezetők letartóztatását követően, a pécsi párttitkárság vette át a harc irányítását. Szabó József és Jóna Gábor, akik kidolgozói voltak a bérmemorandumnak, járták a bányatelepet és kitartásra buzdították a bányászokat.

294 Pár nappal a sztrájk után Szabolcson valamennyi munkás ismét megtagadta a munkát, mivel az ottani csillések a kihirdetett bérfokozattal nem elégedtek meg. Megegyezést követően 4%-kal magasabb bért sikerült elérni. A többi, kisebb követelést azonban nem teljesítették.

295 A korszak legjelentősebb és a bányamunkásság pécsi sztrájkjai közül a leghoszszabb ideig tartó mozgalom 1908. június 4-július 31. közötti általános sztrájk volt, amely nem váratlanul tört ki. Már május 17-én a mecsekszabolcsi, vasasi bányamunkásság nevében a pécsi szakszervezeti tanács, „bér és általános memorandumot" nyújtott be az igazgatósághoz. Közvetlenül ezt követően a DGT valamennyi üzemének bányamunkás, gépészeti, rakodó és nem bányászattal foglalkozó dolgozói huszonöt pontos követelést nyújtottak be.

296