Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)
A MUNKÁSMOZGALOM A MONOPOLKAPITALIZMUS IDŐSZAKÁBAN 1900—1914
i9i3" Dan P 1- az építőipari munkásság szakszervezetében 350 tag fizetett, 355 nem fizetett tagdíjjárulékot. A Magyarországi Földmunkások Országos Szövetsége Pécsbaranyai szervezetében 450 fő eleget tett, 870 beiratkozott, de évek óta nem fizetett tagdíjat. A Vas- és Fémmunkások Országos Szövetsége pécsi helyi csoportjában 280 rendszeresen, 320 fő „ahogy tudott" fizetett, csak tagdíjat. A párttitkárságon nyilvántartott fizető és nem, vagy rendszertelenül fizető szakszervezeti tagság létszáma a következő volt 1912-1913-ban: 4640 fő rendszeresen fizetett tagdíjat, 1986 munkás nem tudott fizetni, 187 pedig a keresztényszocialista szakszervezetekhez pártolt át és beszüntette a tagdíj fizetését. Pécs és környékének beiratkozott szakszervezeti létszáma e szerint 6626 fő volt. A szervezett dolgozók közül a bányamunkássággal együtt 2895 egyben a szociáldemokrata szervezetnek is fizetett „pártadót", azaz a párt tagjai is, amely az össz-szakszervezeti létszám 43,69%-a. 286 Megállapíthatjuk a vizsgálódásaink során, amit az egykorú források is megtettek, hogy a szakszervezetek létszáma évente változott, hullámzott. A gazdasági viszonyok, a munkanélküliség, a győztes vagy éppen elbukott sztrájkok, nagy hatással voltak különösen az új tagokra, amely nem ki- és belépésekben nyilvánult csak meg, hanem a tagdíjak és egyéb járulékok fizetésének rendszerességében. A bányamunkás, földmunkás és építőmunkásság szakszervezeti tagságának emelkedését vagy csökkenését nagymértékben befolyásolta a kivándorlás is. 1913. évi adatok alapján 310 fővel csökkent e szervezetek fizető tagjainak száma az 1912. novembertől 1913. október közötti nyugati és szlavóniai kivándorlás miatt. A munkásság figyelemre méltó szervezettsége, valamennyi szakmát érintő szakszervezeti munka, a nehezülő gazdasági és politikai viszonyok ellenére e korszakban is tovább erősödött. A betiltott, vagy ideiglenesen felfüggesztett szakegyletek, szakszervezetek helyébe szabadszervezetek jöttek létre, amelyeknek a tevékenységét még a magyarországi jogviszonyok mellett sem lehetett megakadályozni. Létük törvénybe nem ütközött, de a munkások nyilván törvényellenes módon is megcsinálták volna maguk között ezt a kapcsolatot, mert a szervezkedés létfeltételükké vált. 287 A háború előtti években a bányamunkásság az 1906-ban betiltott szakegylete helyett 1907-ben megalakított szabadszervezetét és a „Bányamunkás", illetve a „Bergarbeiter" című lapja köré tömörült. Az Országos Szakszervezeti Tanács már 1907-től felvette az ország szervezeteiről készített taglistájára a mecsekszabolcsi bányamunkás szabadszervezetet. A „Bányamunkás" című lapra történt befizetésekből fedezték az ún. „ellenállási alapot", amelyet a sztrájkok idején segélyezésre fordítottak. A bányamunkásszervezet eredményes működése következtében gyorsan erősödött. A pártvezetőség javaslatára a „Bányamunkás" című lapra előfizetőket egy esztendő után betegség, munkanélküliség stb. esetén segélyben részesítették. A „Bányamunkás"-t, illetve a „Bergarbeiter"-t a Munkás című pártlap melléklapjaként vehetjük számba. A kétnyelvű lap a baranyai és a tolnai bányavidéken 1907-ben 1650, 1909-ben 1800, 1910-ben 2000 példányban kelt el. A sikerek láttán nemcsak a pécsi pártvezetőség, hanem az Országos Szaktanács is rendszeresen finanszírozni kezdte a lapot, amely tulajdonképpen a bányamunkás szabadszervezet anyagi támogatását jelentette. A szabadszervezetnek 1909-ben 800 tagja volt. Az országos viszonylatban a Mecsek vidéki szabad szakszervezeti mozgalom messze a legerősebbé vált
