Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

A MUNKÁSMOZGALOM A MONOPOLKAPITALIZMUS IDŐSZAKÁBAN 1900—1914

A háború előtti időszakban, a tanácsi vezetés, amelynek korábban polgári ellenzéke sem volt, és a tanácsülések simán, alig-alig vitázva bonyolítódtak le, most egyszerre szemben találta magát a közvélemény kritikájával. Kétségtelenül az egész városi közélet fejlődése szempontjából új jelenség volt a szociáldemokrata frakció tevékenysége. A kontrasztok a gazdálkodásban, az egészségügyi és kulturális vezetésben erős reflektorfénybe kerültek. A törvényhatósági bizottság tárgyalásainak, döntéseinek sok részlete az utca emberének a tudomására jutott. Egészségesebb közgondolkodást, kritikai városi szellem fejlődését lehetett érzékelni. A pécsi szabadkőműves páholy oklevele (1914) - Nikelszky Géza rajza A munkásság nagy érdeklődéssel figyelte a vitákat, amelyeket a kormány lapja és az ellenzéké egyaránt igyekezett a maga számára kamatoztatni. A Munkásnak alkalma nyílott éles támadásokat indítani a kapitalista városvezetés törvénytelenségei, visszásságai ellen. A frakció kifejezetten munkás követelésekkel is jelentkezett, előterjesztést tett a munkanélküliség megoldására az építkezési munkák megindításával. A városi közüzemek dolgozóinak béremelését, szociális helyzetét javító javaslatokat azonban ugyanúgy leszavazták, mint 1913 nyarán a pécsi gázmű, a villanygyár, az útépítő és a kertészeti vállalat új munkarendjének elkészítését. 1913. novemberi párt választmányi ülés értékelte a törvényhatósági frakció munkáját is. Szabó József szerint tovább kell erősíteni a kapcsolatot a párton és a szakszervezeteken kívül álló polgársággal, mert a közgyűléseken az ő segítségükkel sikerült több, a várost és a munkásságot is érintő kérdésben eredményt elérni. A munkáslakásokat a város kénytelen felépíteni a frakció által kezdeményezett rész-