Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)
A MUNKÁSMOZGALOM A MONOPOLKAPITALIZMUS IDŐSZAKÁBAN 1900—1914
legnagyobb munkáskerület volt, és maradt a mai napig - 1909-ben Krausze Ignác vászonkereskedő halálával a törvényhatósági bizottságban megüresedett helyre Dömmel Anzelmet, a Pécsi Közlöny szerkesztőjét jelölték, ö a „pécsi függetlenségi és 48-as párt" jelöltje volt, mert Egry Béla, a párt vezére visszalépett. A választás arra késztette à szociáldemokrata párt vezetőit, hogy az elrendelt pótválaszPécs József (1908) táson kérjék az ellenzéki polgári pártot, hogy Szabó Józsefet, mint a „szövetség" jelöltjét támogassa. November 10-én a pártvezetőség által kérelmezett gyűlésről készült rendőrségi jelentés azonban a tárgyalások eredménytelenségéről szól: „ . . .Egry Béla kijelentette, hogy rendkívül tiszteli Szabó Józsefet, akit barátjának tart, és harcostársának a kormány elleni szüntelen csatákban. A thj. bizottsági tagságot rég megérdemelte volna a munkások pártja is. Ezért is a demokratikus választójogért folyó harc a legfontosabb a munkásságnak is, mivel csak ennek a jognak az elérésével válthatja meg arányosan a helyét majd a helyhatósági választások idején is. A munkásságnak ott van a helye a városi tanácsban, s az új választójogi törvény, amelyet ők majd kivívnak a munkásság támogatásával, ezt lehetővé is fogja tenni... 259 Egry ezt követően kifejtette: a „...gyakorlatban nincs lehetősége annak, hogy saját pártjában olyan javaslattal álljon elő, amely szociáldemokrata jelölt támogatása mellett szóljon, mert »valasztoi bizottsag« dönt e kérdésben. Azonban ő visszalép a jelöltségtől, s ezzel nagyobb esély nyílik a szociáldemokrata jelölt megválasztására". Kétségkívül nagy igazság volt ebben a kijelentésben, mert Egry Pécsett ekkor népszerűsége tetőpontján volt az országos választójogi küzdelmekben tanúsított rendkívüli harcossága miatt, valamint ügyvédi magánpraxisából következően. A szociáldemokrata pártvezetőség számára ez az ígéret reményt keltő volt. A „budai V. kerületben" Szabó József népszerűsége sem volt kicsi, az itt tartott gyűlések fő szónoka, s az itt élő kispolgársággal személyes kapcsolatai nem voltak gyengébbek, mint Egry Bélának. A polgári lapok ennek ellenére nem sok esélyt adtak Szabó-
