Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

A MUNKÁSMOZGALOM A MONOPOLKAPITALIZMUS IDŐSZAKÁBAN 1900—1914

len, hogy a Munkás 1909-től különösen nagy teret szentelt a városi ügyeknek, minden polgári újságnál élesebben támadva a visszaéléseket, panamákat. Leleplezései tulajdonképpen az ülésen szereplő ellenzéket segítették. A törvényhatósági bizottság közgyűlésén igazgatási és városgazdálkodási kérdésekben éles harc folyt a polgárság különböző rétegeinek érdekeit kifejező tagok között. A kérdések szinte minden alkalommal éles vitákra adtak alkalmat, mert az adózó polgárságot különböző módon érintették. A gazdasági javaslatok legtöbbször politikai állásfoglalásból táplálkoztak. A város vezérkarát támogató nagy többség, a kormány militarista politikáját követte. Ezzel szemben az ellenzéki küldöttek pártjuk politikájának megfelelően a kispolgárság érdekeit védelmezték. Gyakran éles felszólalásokkal ítélték el a kormány leiratainak végrehajtásában tapasztalt polgármesteri buzgalmat. A szociáldemokrata vezetőségnek a legerősebb kapcsolata az ún. Budai Külvárosban élő kispolgársággal, kisiparosokkal és kiskereskedőkkel épült ki. Több száz, a munkásságból éppen hogy „kiemelkedő" iparos, kiskereskedő élt itt. Cipészek, bádogosok, asztalosok, esztergályosok, szabók, vendéglősök, szűcsök, lakatosok. Sokan közülük nyolc-tíz éve kísérleteztek az önálló kisiparos műhely nyitásával, vagy fűszerbolttal. Kapcsolataik sok szállal a munkássághoz fűzték őket. Többen közülük úgy kezdték „kapitalista vállalkozói útjukat", hogy a szociáldemokrata szervezetben maradtak. Novakovics bognár, Szalay kocsmáros, Sztrakics ács, Kovlics bádogos, Katies János lakatos stb. Rendszerint egy-két segéddel és inassal vagy teljesen egyedül dolgoztak. Mivel a kiskereskedők vásárlóköre, továbbá kisiparosok megrendelője rendszerint a munkásság volt, a mindennapi életben is megmaradt sok irányú kapcsolatuk. Legtöbbjük hitelre adott árut, vagy részletre, és engedménnyel gyártotta a legkülönbözőbb iparcikkeket a munkásháztartások részére. Nagyon sokan közülük úgy indultak, hogy sztrájk, vagy kizárás után nem vették vissza őket a gyárakba. Mivel lakásuk volt a Tettye tövében, vagy kis ingatlanuk Pécs határában (rendszerint szőlő), megkísérelték ezt az életmódot kialakítani. Választójoguk lévén, a párt jelöltjét támogatták a törvényhatósági választásokon, s az ő szavazataikat kapták a szociáldemokrata jelöltek a parlamenti választásokon, hacsak a pártvezetőség nem valamelyik polgári ellenzéki párt jelöltjét támogatta. E kispolgár-munkás réteg nemzetiségét tekintve többségében horvát, valamint bosnyák volt. A tízes években erősen magyarosodtak, gondolkodásmódjukban, de szokásaikban, nyelvükben megőrizték nemzetiségi habitusukat. E kispolgárréteg reagált leggyorsabban és leghangosabban minden olyan intézkedésre, amely az adózás emelése terén jelentkezett. Mindenkor legelszántabb szövetségese volt a törvényhatóságban azoknak, akik az adórendszer ellen, különösen a városi pótadók ellen felszólaltak, küzdöttek. A munkásság megmozdulásai idején, a városban folyó sztrájkküzdelmekben, a bányászok kiéheztetésére irányuló, sokszor hónapokig tartó sztrájkokban, a pártcélokra történő felülfizetéseknél stb. fontos szerepet játszottak. A legkülönbözőbb élelmiszerekkel, áruk hitelezésével, pénzadományokkal támogatták a pártvezetőség akcióit. E rétegnek a támogatásával került - Magyarországon először - szociáldemokrata képviselő a városi választások révén a törvényhatóságba. A fentebb jelzett városrészben, az ún. Budai Külvárosban - amely egyébként a