Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

A MUNKÁSMOZGALOM A MONOPOLKAPITALIZMUS IDŐSZAKÁBAN 1900—1914

Március i-én a polgárság is megmozdult. Hetes bizottságot hoztak létre, amely szervezte a kereskedők, mészárosok stb. boltjainak nyilvántartását, hogy a sztrájk idején a munkásságot a legszükségesebb élelmiszerekkel el tudják majd látni.

249 A helyi szociáldemokrata vezetőség küldöttsége a főkapitánynál járt, kérve valamennyi vendéglő bezárását a sztrájk alatt. Közismert, hogy a képviselőház 1913. március 4-én kezdte tárgyalni a kormányzat választójogi javaslatát. Az ellenzék tiltakozása abban merült ki, hogy megtagadta a részvételt a tárgyalásokon és kivonult a parlamentből. Az országos vezetőség, amelyre a kongresszus ruházta az általános sztrájk megindításának a jogát, úgy döntött, hogy elhalasztja a tömegsztrájkot, mivel a parlamenti ellenzék a kivonulásával lényegében megtagadta az együttműködést a munkásosztállyal, teljesen elhatárolva magát a tömegsztrájktól. A pécsi munkásság megdöbbenve, csalódottan fogadta a sztrájk elhalasztásának hírét. Közel ezer felháborodott bányász és munkás jelent meg a párt Zrínyi utcai székházában, ahol először történt meg, hogy gyűlésengedély hiánya címén a rendőrség nem zavarta meg őket. Hajdú Gyula a rögtönzött gyűlésen fejtegette az eseményeket, éles kirohanást intézve a parlamenti ellenzék ellen, hogy azután pár nap múlva visszavonva kijelentését, ismét a további együttműködésről beszéljen. Kétségkívül nehéz helyzetben voltak a párt vezetői, mint mindig, ha váratlanul taktikát változtatott az országos vezetőség, és arról a tájékoztatást csak késve juttatta el a vidéki szervezetek vezetőinek. A tömegsztrájk elhalasztásának hivatalos magyarázatára március 9-én került sor. 2000 résztvevő jelent meg a munkásgyűlésen. Szabó Józsefre várt a nehéz feladat, hogy olyan magyarázatot adjon, amelyre a felizgatott hangulatban érkezők megnyugodjanak. „A politikai helyzet és a tömegsztrájk" címen hirdetett gyűlésre csak szervezett munkásokat hívtak meg, a szakszervezeti vezetőségek útján. Szabó József kivételesen nagyfokú tájékozatlanságot mutatott, amikor kijelentette, hogy ,,. . . elégséges lenne a politikai tömegsztrájk erejével olyan nyomást gyakorolni, hogy a parlamenti pártok rémületükben a becsületes választójogi törvénytervezetet szavaznák meg a jelenlegi lehetetlen tervezet helyett. . ." Szinte érthetetlen, miért nem tudott arról, hogy harmadszori olvasásban már egy nappal korábban elfogadta a parlament az 1912. december 31-én benyújtott törvénytervezetet.

250 Kádi Sándor központi küldött feszólalása azonban nem hagyott kétséget afelől, hogy a párt titkára elmaradt az eseményektől. A rendőrség egyik nyomozójának jelentése szerint: ,, . . . Rádi, Szabót helyreigazítva több ponton, a következő rövid összefoglalóját adta a jelenlegi helyzetnek, amely a munkások előtt magyarázkodásnak tűnhetett fel, mert állandó közbeszólások voltak, mondván, hogy 1867 óta választási csalásokkal kerültek hatalomra a kormányok. Korrupciósorozat a kormányok eddigi működése. Pénzért vásárolt mandátumokat saját egyéni érdekeikre használták fel. . . Magyarország szabadon fejlődő állam, csak az általános titkos egyenlő választói jog alapján lehet. Becsületesebb volt valamivel ebben a tekintetben a Kristóffy kormány, mert törvénnyé akarta iktatni a választói jogot, de végül is nem merték. A jelenlegi kormány pedig megcsinálta, tegnap meg is szavazták, de rosszul, és katonai terrorral. Erősen exkuzálta a pártvezetőséget a tömegsztrájk elhalasztása miatt. Majd kiijelentette, hogy az egyesült ellenzékre szükség van, mert a munkásság önmagában gyenge a választói harcban. A pártközpont kidolgozott egy választói jogról szóló javaslatot. A mun-