Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

A MUNKÁSMOZGALOM A MONOPOLKAPITALIZMUS IDŐSZAKÁBAN 1900—1914

kasok közötti elégedetlenséget csitította, a tömegsztrájk elhalasztását egy alkalmasabb időpontra kellett halasztani, mert az uralkodó rendszer felkészült a vérbefojtásra, pesti oldalon még ágyúkat is felvonultattak . . .

25) Szabó ismét szót kért Rádi után, és a „klerikálisokat szidta, a fcömegsztrájk elhalasztásának okát is velük magyarázta, mert ők beárultá'k a pártvezetőséget. Erre Hajdú tartotta szükségesnek egy rövid beszéd megtartását, szintén a tömegsztráj'k elhalasztását próbálta indokolni, mondván, hogy a sztrájk elhalasztásának oka Apponyi és Andrássy volt. A gyűlés hangulata zavart volt, elégedetlenség hangja azonban nem lett erős, mert Szabó gyorsan berekesztette. Csendben és rendben széjjeloszlottak.. ."

252 A továbbiakban a következőket írta: ,, . . . A március 9-én rendezett szociáldemokrata, munkáspárti gyűlésen kétezer munkás megjelenése azt mutatta, hogy a választójogi törvénytervezet parlamenti sorsa és a párt álláspontja rendkívül érdekelte a tömegeket." Szabó József zavaros magyarázata azonban célt tévesztett, Hajdú Gyula beszéde ,, . . . erősen intelléktualizálva volt felépítve, amit nem is érthetett a hallgatóság nagy része, s igen okosan volt elrejtve a fejre hamuhintés, amiért a tömegeket felültették a tömegsztrájk ügyében, s most győznek a visszakoszra tücsköt bogarat kitalálni, ahelyett, hogy belátnák a korábbi nagyhangú, agresszív politizálást. . ,

253 A rendőrkapitány év végi összefoglaló jelentésében azt állapította meg, hogy a sztrájk elmaradása mozgalomban elsősorban a politikai munkában, hanyatlást okozott. Hajdú Gyula ezzel egy időben csüggedésről tájékoztatta az országos vezetőséget.

254 Az általános tömegsztrájk leszerelése miatti elkeseredés pár hétig foglalkoztatta a munkásságot. Hajdú Gyula, Pécs küldötte, október 20-án, a párt XX. kongreszszusán felszólalt, bírálva a vezetőséget, amiért az általános tömegsztrájk ügyében meghátrált. Nem helyeselte, hogy a pártvezetőség a polgári pártokkal való összefogást ajánlja harci módszerül. Megbírálta Kunfit, amiért a polgári pártok bankettjén részt vett pécsi szereplése alkalmával. A „munkásságtól elvették a harc lehetőségét, a vezéreik meg a polgári politikusokkal kvaterkáznak a Nádor szállóban ... - írta Hajdú később a Munkásban, a kongresszuson elmondott gondolatainak folytatásaképpen. A pártvezetőség a nyár folyamán két esetben rendezett népgyűlést az általános választójogi törvény revíziója érdekében. A június 8-i tüntetés, a budapesti június j-i felvonulás és kormányellenes demonstráció halk visszhangja volt. Ezzel egyidőben több kis városban és községben is megjelent Hajdú Gyula, Szabó József, Nyisztor György és a törvényt támadó beszédeket mondtak. A választójogi harcról azonban mind kevesebb szó esett, nagyobb súlyt a szervezkedés és a munkásság helyzete kapott.

255 A június 8-i nagy népgyűlésen, amely kifejezetten a választójog kérdéséről szólt, valamint a Pécs környéki bányatelepeken e tárgyban megtartott gyűléseken lényegesen kevesebben jelentek meg, mint korábban és a politikai atmoszféra meg sem közelítette a harcos népgyűléseket.

256 Az utolsó nagy népgyűlés, amelyet a pécsi vezetőség az ellenzéki polgári pártokkal közösen rendezett, 1914. június 4-én volt. A gyűlésen 4000 fő jelent meg, 3000 bányamunkás és 1000 pécsi munkás és polgár, mikor is a bányamunkásság helyzetét és a nagy sztrájkkal kapcsolatos kérdéseket tárgyalták. Egry Béla a helyi