Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

A MUNKÁSMOZGALOM A MONOPOLKAPITALIZMUS IDŐSZAKÁBAN 1900—1914

„ . . . a zsúfolásig megtelt pécsi tornacsarnok igazolta azt a lelkesedést, amellyel a szegény, agyonsanyargatott ország küzd elnyomása ellen. A gyűlésen Hajdú Gyulu dr. beszédében kíméletlen hangon támadta a kormány választójogi javaslatát és hatásos bizonyítékokkal mutatta ki annak tarthatatlanságát, s melyért a munkásság harcra kész a legvégsőkig. Utalt arra, hogy az országos szociáldemokrata vezetőség január 26-án fogja megadni a választ a kormány jogtipró javaslatára, amikor is proklamálva lesz az általános tömegsztrájk. A gyűlésen részt vett két és félezer munkás zajosan tüntetve és éltetve a tömegsztrájkot az utcára vonult, majd fegyelmezetten eloszlott.. .'

,243 A hivatalos kormányvéleményt a Lenkei Lajos szerkesztette Pécsi Napló sietett megírni, amelyben a munkásság ellen burkolt fenyegetés rejlett a tömegsztrájk esetén. A polgári ellenzéki pártot pedig bírálta, amiért nem a parlamenten belül igyekszik ,,. . . a legnagyobb elégedetlenséget kiváltó kérdésekben az előrehaladást segíteni. . ,"

244 1913. január 26-án a „pécsi függetlenségi - és 48-as párt" rendezett népgyűlést. A munkásság, kispolgárság, értelmiség (városi és magánhivatalnokok, pedagógusok) Pécs környéki bányamunkássággal együtt hétezer ember gyűlt össze a kormány választói tervezetének az elítélésére. Szenvedéllyel támadták a munkapárti kormányt, s „ . .. a szónokok tüze Tiszát égette leginkább. A legnagyobb sikert Hoffmann Ottó dr. aratta, amikor kijelentette, hogy a polgárság teljes szolidaritást fog nyújtani a szociáldemokrata munkásságnak az általános tömegsztrájk idején . .." A párt elnöke Hamerli Imre gyáros határozati javaslata már kissé halványabban fogalmazta meg a „polgár-munkás szolidaritást". Ez a következőképpen szólt: „Pécs város polgársága az általános titkos egyenlő választói jog törvénybe iktatása tárgyában hozott határozatait nyomatékosan megújítva, kijelenti, hogy a munkásságnak a legszélsőbb eszközökkel vívott ezir-ányú küzdelmét lelkes rokonérzéssel kíséri, s megfelelő módon bármikor kész anyagilag támogatni". A beszédek, így Hajdú Gyuláé is, a munkásság és az ellenzéki polgárság összefogását hangsúlyozták az általános tömegsztrájk idejére. Hoffmann szerint „kart a karba téve kell vonulni", Kelemen Mózes régi függetlenségi párti szónok kijelentette, hogy „a harc elkerülhetetlen, amelyet a munkásokkal együtt kell vívni". A pártvezetők a közös harcot, a határozat pedig anyagi támogatást helyezett tehát kilátásba.

245 Január-február között a megyei és városi hatóságokat a várható tömegsztrájk foglalkoztatta. Karhatalom, katonai egységek, mezőőrök, rendőrség, tűzoltóság, mentők stb. pontos beosztását és helyét jelölte ki a rendőrkapitányság a várhatóan „ostromállapothoz hasonló városban".

246 Mindezeket a terveket azután március 3-án főkapitányi utasításra végrehajtották. A város kulcspozícióit; a postát, villanytelepet, vízművet, gázgyárat, út- és vasúti csomópontokat katonaság és karhatalmi csapatok szállták meg, mert a rendőrség az általános sztrájk kitörését minden órában várta. Meg is fedte a főispán, amiért költséges akciót rendelt el.

247 Baranya megyében a nagyobb helységekből több olyan információ érkezett, amelyet a készülő tömegsztrájkkal hoztak összefüggésbe a főszolgabírók. Siklóson népgyűlési engedélyt kértek az építő- és ácsmunkások, ahol a tömegsztrájk kérdését kívánták megtárgyalni. A hatóságok elutasították, és szigorúan betiltottak minden kísérletet.

248