Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

A MUNKÁSMOZGALOM A MONOPOLKAPITALIZMUS IDŐSZAKÁBAN 1900—1914

nak javasolta a „kormányzat kiirthatása és a jogrend helyreállítása érdekében, valamennyi ellenzéki párt egyesülését . . ." A gyűlés valamennyi polgári szónoka külön hangsúlyozta és nagy eredménynek könyvelte el, hogy „a munkásság végre nemzeti lobogókkal jelent meg a gyűlésen". A párt részvételét értékelve megállapíthatjuk, hogy bár a tömegmozgósítást kitűnően elvégezte, de a „nagy nemzeti felbuzdulásban" sem a nacionalista kirohanásokat, sem a párt jellegét ért hamis beállításokkal szemben ismét nem adott kritikát.

239 A Munkás megkísérelte cikkeiben a párt szónokainak szereplését úgy feltüntetni, mintha a többi politikusokéval összemérhetők lettek volna. A valóságot azonban az ellenzék fejezte ki ismét. Szerintük ,,a pártunk szónokai ismét nem állták meg a helyüket, hagyták magukat a gyűlés elnökétől befolyásolni, holott Hajdú elvtársat többezer munkás küldte fel az emelvényre. Ki kell kötni a jövőre nézve, hogy azé legyen a szó, akik a gyűlésre a többséget viszik, tehát a mi pártunké . . ."

m 1912. december 31-n nyújtotta be a miniszterelnök az új választójogi javaslatot. A szavazati jog a nőkre nem terjedt ki és a szavazás csak a fővárosban és a törvényhatósági jogú városokban volt titkos. Minden korábbi javaslatnál korlátozottabb volt. A választójogosultak számát az 1 millió 100 ezerről 1 millió 900 ezerre emelte fel. Az egész országban óriási felháborodást váltott ki, a kivételes törvény bevezetése miatt amúgy is feszült helyzetben. Január 8-án a budapesti szakmai szabadszervezetek konferenciáján már megszületett az a határozat, amely szerint a törvénytervezet ellen kötelessége a munkásosztálynak felvenni a harcot. Kijelentették, hogy az 1913. január 26-án összeülő rendkívüli országos pártkongresszusnak javasolják, hogy az alkalmas pillanatban az általános politikai tömegsztrájk fegyverének alkalmazásával kényszerítse rá a kormányt e tervezet megváltoztatására. Ugyanakkor az egész munkássághoz is felhívással fordultak, a Népszaván keresztül, hogy haladék nélkül kezdjék meg az általános sztrájk előkészítését.

241 A január 26-án összeült rendkívüli országos kongresszus felhatalmazta a pártvezetőséget, hogy megfelelő időben, ha az politikailag szükséges, hirdesse meg az országos politikai tömegsztrájkot. A kongresszus határozata, a tömegsztrájk idejének, tartamának, minden részletének megállapítását a pártvezetőségre bízta. Ugyanakkor kimondta azt is, ha a küzdelem ellenére a kormány erőszakkal keresztülviszi a választójogi törvényt, akkor a párt nem vesz részt a választásokon ilyen törvény alapján, hanem a munkapárt és a kormány megdöntésére teljes erejével az ellenzéket fogja támogatni.

242 A tömegsztrájk lehetősége nagy félelmet keltett a vármegyei és városi hatóságok között. A belügyminiszterhez tömegével érkező jelentések azt mutatták, hogy az izzó hangulat, a készülődés, megrettentette a hatóságokat. Az MSZDP pécsi szervezetének vezetősége január 12-én már általános munkásgyűlést hirdetett, amelyre külön meghívókat küldtek Vasas, Mecsekszabolcs, Komló, Szászvár, Somogy, Hidas, Nádasd, Bükkösd (Kőbánya), Beremend, Siklós, Mohács, Sásd, Szentlőrinc, Dárda, Pécsvárad helységekben működő pártszervezeteknek, illetve szakszervezeti helyi csoport vezetőinek. A tiltakozó népgyűlésre valamennyi helyi és vidéki párt- és szakszervezet, továbbá szabadszervezet felvonult.