Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

A MUNKÁSMOZGALOM A MONOPOLKAPITALIZMUS IDŐSZAKÁBAN 1900—1914

számára világos volt, hogy akkor mint sztrájk-bizalmiak szerepeltek. A szolidaritási sztrájk vezetői valamennyi munkást mozgósítani igyekeztek, de a faluból bejáró paraszt-napszámosok elhárították a szakszervezet kérelmét. A sztrájktörőket a munkások megtámadták és súlyosan megsebesítették vezetőjüket, akinél fegyver volt és több lövést adott le belőle. A csendőr-nyomozás során kiderült, hogy közel ötven munkás és paraszt-napszámos valóságos utcai harcot vívott az Árpádi úton.

157 1905. április 12-én a pécsi szociáldemokrata sütőmunkások szakegylete hosszú évek kérvényezése után megkapta a kormányengedélyt a legális működésre.

158 A szakegylet erőteljes szervezésbe fogott az elhanyagolt sütőipari munkásviszonyok fejlesztéséért. Június 24-én, a vezetőség által kidolgozott általános sütőmunkásmemorandumot valamennyi üzem tulajdonosának benyújtották. A munkaidőt és a munkaviszonyokat kívánták rendezni; a pékek éjszakai műszakját, az inasok éjszakai munkájának eltiltását, a segédek lakásviszonyait, az éjszakai szállásaik higiéniai viszonyait és a segédekkel való emberibb bánásmódot, a tegezés megszüntetését, a büntetések csökkentését. A memorandumot követő napon valamennyi pécsi sütőműhely tulajdonosa „munkaadói szövetség"-re lépett. Elutasították a követeléseket és kötelezték magukat, hogy aki a munkaadói megegyezést megszegi, az köteles 500 korona büntetést fizetni.

159 Az elutasított memorandumra Pécs valamennyi péksegédje sztrájkba lépett. A sztrájkkal kapcsolatban a rendőrségi jelentés azt írta, hogy „ . .. alighogy egy szakegyletet engedélyeznek, másnap már hatalmaskodó'kként sztrájkba lépnek. Világosan kilátszik, hogy nem a művelődést, hanem a sztrájkot szolgálják . . . szomorú az is, kétségtelenül megállapíthatóan, hogy a munkásviszonyok elmaradottságán változtatni a munkaadók közül önként kevesen vállalkoznak, ezt a szakegyletek vállalják magukra, és már is a munkások védő pajzsaként szerepelhetnek . . ."

160 A sztrájk végül is július i-én megegyezéssel ért véget. A munkaadók szövetsége együttesen hagyta jóvá a memorandum szociális követeléseit, de bért nem emeltek.

161 Szeptember végén ismét sztrájkba lépett valamennyi sütőipari munkás. A megegyezést több helyen a munkaadók megsértették. Több műhelyben nem szervezett dolgozót kezdtek alkalmazni. A munkásság ebben a megegyezés megsértését látták.

162 A mesterek valamennyi péksegédet kizárták. A munkások ekkor „Pécsi Péksegédek Termelő Szövetkezete" néven vállalatot alakítottak, amely két hét alatt nagy népszerűségre tett szert, mert kiváló pékárut készített. Egy nagy öreg műhelyt béreltek, amelyben csodálatos rendet és tisztaságot varázsoltak. A mesterek és a városi vezetőség sürgetésére rendőrorvosi vizsgálatot tartottak a munkásszövetkezet műhelyében, hogy betilthassák. A legszigorúbb vizsgálat sem tudott azonban más kifogást emelni, mint hogy a műhely alacsony és nincs olajfestékkel lefestve. A következő hetek során a forgalom akkorára növekedett, hogy nem tudták az igényeket kielégíteni.

163 Drenda- és Vargha-féle pécsi kocsi- és omnibuszgyártó üzemben 1906 júliusában léptek a munkások sztrájkba. A gyáros, a rendőrkapitányi kérdésre a sztrájk okait következőkben határozta meg: 1905 júliusban másfél napos sztrájk volt, amely eredmény nélkül ért véget. Azóta valamennyi munkása a szociáldemokrata pártba lépett. A lakatosok emellett a pécsi vas- és fémmunkás szakszervezetnek is tagjai.