Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

A MUNKÁSMOZGALOM A MONOPOLKAPITALIZMUS IDŐSZAKÁBAN 1900—1914

kőzáport zúdítva rájuk. A közben segítségül kirendelt 52. gyalogezred egy zászlóalja szuronyt szegezve érkezett, és lehetővé tette, megtisztítva a teret, hogy a közben megérkezett függetlenségi pártvezérek megkezdhessék a népgyűlésre a felvonulást. A katonaság, rendőrség, a szétvert bandérium megmaradt 50 lovasa, a joghallgatók vették körül Apponyi és Wlassics hintóját és katonai fedezettel indultak a város központjába. Az úton kőzápor fogadta, és hatalmas tüntetés a megrettent függetlenségi pártvezéreket. Egy munkásokból álló csoport megkísérelte elérni Apponyit. A kocsiját megtámadó csoport vezetője azonban csak a kocsist érte el husángjával, aki lefordult súlyos sebesüléssel a bakról. Óriási küzdelem kezdődött ismét. A felvonulás útján végig állt a bare. Botoktól, késektől, tőröktől súlyos sebesülések történtek mindkét fél oldalán. A Majláth tér előtt ismét összecsaptak a bányászok és a vezéreket kísérő tömeg. A Korona szálló előtt egy függetlenségi párti előbb fejbe, majd hátba szúrt egy munkást, mire óriási pánik tört ki, ismét lövéseket adtak le, amelyek megsebesítettek két munkást. A katonák és a rendőrök nem tudtak a küzdő csoportokhoz jutni az újból összetömörülő munkások miatt. Ekkor kiadták a jelszót, hogy mivel a munkások elfoglalták a népgyűlés területét, a Majláth teret, a koalíció vonuljon a Széchenyi térre. A teret egy zászlóaljnyi gyalogság, egy század huszár, Pécs teljes rendőrlegénysége szállta meg. Apponyi és Wlassics jónak látták beszédeiket az emelet magasságú Nádor szálló erkélyéről elmondani. Azonban ez nem sikerült, mert a térre is bejutó munkások az erkély alatt tüntetni kezdtek. A tömegben egy munkást mellbe szúrtak és ez alkalmat adott a katonaságnak és a karhatalomnak egyaránt, hogy beleavatkozzanak a tüntetésbe. A teret kiürítették, s csak a függetlenségi pártiak egy része hallgathatta volna végig a beszédet. Azonban a térre torkolló utcák körül újra öt csoportban gyülekezett munkások a kordont áttörték s ismét a térre özönlöttek. Apponyi beszédét végig tüntetve, közbekiáltásokkal zavarták meg. A beszédet alig lehetett hallani. Többhelyütt kisebb-nagyobb verekedés tört ki. A szónok élesen támadta a kormányt, a helyi főispánt és a rendőrséget, amely nem tudott biztosítékot nyújtani a gyűlés megtartására. Éles szavakkal támadta a szociáldemokrata pártot. A meghiúsított demonstráció helyett kénytelen volt beérni az esti bankettel, ahol pár száz párthíve előtt megismételte beszédét, mert a nagygyűlésen ,, . . . csak szája mozgását látták, beszédét túlharsogta a munkások tüntetése és a munkás-marseillaise .. ." A tervezett nagy demonstrációt a bányászság és a munkásság kemény, harcias fellépése meghiúsította. Ismét bebizonyosodott, hogy a népgyűlések mellett az utcai küzdelemben is hajlandó a munkásság áldozatot vállalni. Mindenkit megdöbbentett a szervezettség és fegyelmezettség. A hatalmas sajtóreflexió, valamint a hatósági iratokban az eseményekkel foglalkozó illetékes rendőrök, főispán, kormánytisztviselők stb. nemcsak a gyűlölettel megfogalmazott véleményüket hangoztatták, hanem némi félelem, elismerés is vegyült soraikba, utalva arra, hogy „ilyen szervezettség mellett nagy esélyük volt a szociáldemokrata munkásoknak a gyűlés teljes megsemmisítésére, amelyet a „teljes szétzüllesztéstől csak derék honvédek szuronyai mentettek meg . . . mivel az átkos kormányhoz húzó főispán és rendőrkapitány tessék-lássék rendszabályozott ..." - írta Kerese helyi pártvezér. Arról megfeledkezett, hogy közel száz sebesültje volt a tüntetésnek, amelyből 79 munkás volt, akiket a lovasrendőrök kardja sebesített meg. A pártvezetőség úgy értékelte, hogy a „ . . . munkásság bátran harcolt, megmutatta mire képes és mennyire elszánt az általános választójogért küzdeni . . ." A pártvezetőség lapja kemény, leleplező cikkekben írt a munkásokat provokáló és felbőszített, a politikáról mit sem sejtő, városba bolondított vidéki küldöttségekről, akiket eleve azzal hívtak meg a gyűlésre, hogy „az azt megtámadni készülő munkásokat regulázzák meg". A Népszava nagy elismeréssel írt a munkások kemény fellépéséről. November 14-i számában a következőképpen értékelte az eseményeket: ,, . . . Pécs város szervezett öntudatos munkásnépc vasárnap becsületesen viselkedett. . . Ugy viselkedett, mint szabadságszerető embereknek cselekedni kell, ha a szabadság gaz árulói