Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

A MUNKÁSMOZGALOM A MONOPOLKAPITALIZMUS IDŐSZAKÁBAN 1900—1914

mennek hozzájuk, tapsokért, éljenekért. Magyarország öntudatos munkássága egy lelkes kézszorítást vált a pécsi elvtársakkal. Testvérek, bajtársak, megmutattátok az ajtót a politikai zsiványoknak. Jól tettétek!" A helyi polgári lapok közül a kormánypárti Pécsi Napló írt viszonylag tárgyilagosan az eseményekről elismerve, hogy a ,, . . . a munkásság pártja végeredményben lovagias csatavívást ajánlott a november 12-i népgyűlés előtt, de annak visszautasítása előrevetette már a harc árnyékát. . . mélyen elítéljük, akik tőrt és fegyvert vittek a politikai arénába és hasonlókká váltak a banditákhoz .. ." A pécsi függetlenek lapja, a Pécsi Közlöny, Egry Béla tollából megdöbbentő elfogultsággal, gyűlölettel, tajtékozva írt a pártalakítás megakadályozásáról, s a helyi erők „országos kompromittálásáról".

107 A pécsi pártvezetőség a XIII. kongresszusra készített jelentésében (1906. június 4-5-én) a következőképpen emlékezett meg a nagy eseményről. ,,...1905. november 12-éről az egész magyarországi proletariátus elismerte, hogy ez a dátum a pécsi munkások legfényesebb napjainak egyike. A népjogok nagy sikkasztóját fogadtuk méltó ünnepségek között. Diadalmenetet készítettünk elő a népjogok ellenségeinek és elvtársaink becsületesen megálltak a helyüket. Nemcsak a pécsi nyárspolgárokkal vívtuk meg csatánkat, hanem szétszórtuk ama több ezreket, akiket különvonattal hozattak Baranya, Somogy és Tolna megyéből, hogy ezáltal is látható legyen a népjogok ellenségeinek nagy tábora. Számos súlyos és könnyebb sebesülés volt mind két oldalon. Sebesültjeinket és azok családját egy pillanatra sem hagytuk el . . ,"

1()8 Az 1906 tavaszán a parlamenti választások idején a választói gyűléseket a pártvezetőség továbbra is az 1905. évben működő bizottmánnyal készítette elő. Március 25-én rendezett népgyűlésen, amelyen a pécsi szociáldemokrata párt hívására 2000 munkás jelent meg, Szabó József titkár támogatásáról biztosította az Általános Titkos Választói Jog Ligájának pécsi fiókját, amelyet ünnepélyes keretek között a budapesti központ küldötteinek jelenlétében alakítottak meg.

109 Az SZDP tagjain kívül elsősorban a radikális értelmiség, haladó pécsi pedagógusok, iparkamarai, ipartestületi tisztviselők léptek a szervezetbe. Az április közepi gyűléseken a parlamenti választások előkészületei folytak. A pécsi pártvezetőség ismét Bokányi Dezsőt javasolta a párt helyi jelöltjének, akit április 8-i általános munkásgyűlés nagy lelkesedéssel fogadott el.

110 Az 1906. évi májusi felvonulás és ünnepségek is a választójogi kérdések jegyében szerveződtek. Az 5000 felvonuló munkás élén haladó csoport nagy tábláján is ezt fejezte ki a: „Nem nyugszunk addig, míg jogaink törvénybe iktatva nincsenek!" című felirat. Központi intencióra a párt választási programját ismertette Szabó Józseí, amely az 1903-as pártprogram alapján fogalmazta meg a követeléseket. A párttitkár beszédében hangsúlyozta, hogy a polgári pártokhoz való viszonyát Pécsett is az szabja majd meg, hogy melyik hajlandó az általános választójogért küzdeni.

111 Júniusban még egy választói népgyűlést tartottak, amelyre az összegyűlt 200c főnyi hallgatóság előtt a váratlanul távolmaradó Bokányi helyett Szabó József ismertette a párt programját. A gyűlés alatt megérkezett Bokányi távirata, amelyben vállalta a jeiöltséget. A szavazás napján azonban a munkásság távol maradt, de hasonlóképpen nem jelent meg Pécsett a koalíció jelöltje sem, és Bokányi sem. A teljes érdektelenségbe fulladt választáson Battyány Tivadar gr. 1963, Bokányi 30 szavazatot kapott. A vidéki kerületekben sehol sem állítottak ellenjelöltet.