Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)
A PÉCSI MUNKÁSOSZTÁLY
Az 1870-1880-as évek már öldöklő versenyt jelentettek Pécs és Délkelet-Dunántúlon létesített vállalatok számára. A fejlett és eléggé olcsó nyugati importtal szemben megindult a védekezés. Ennek több útja volt. Mindenekelőtt nívós árut kellett piacra hozni, és lehetőleg olcsóbban, mint amit a nemzetközi kereskedelem Baranya, Tolna, Somogy területére zúdított. Ennek olyan feltételei voltak, amelyekkel nem sok pécsi üzem rendelkezett. Azok a pécsi tőkés vállalkozások, amelyeknek nem volt nagy tőkéjük, de valamilyen technikai újítással, sőt találmánnyal különleges áruk előállítására váltak képessé, ki tudták védeni a bukást, pótolni tudták a tőkehiányt, sikerrel megbirkóztak a külföldi és hazai nagy tőkeerőt felmutató konkurrensekkel. Mind több olyan üzem akadt, amelyik már nemcsak a tájpiacon, hanem az országos tőkés piac versenyében is megállta a helyét. Technikai újítás adott máig terjedően lehetőséget a Zsolnay kerámiagyárnak, a Höfler-féle bőrgyárnak, a Hamerli-féle kesztyűgyárnak, a Littke Pezsgőgyárnak, Angster orgonagyárnak. 3 Az 1860-as években Pécsett már működő üzemek a vas, fa, élelmiszer, agyagkő-föld (tégla), sokszorosító iparban fejlődtek tovább. Azonban ekkor már valamennyi a középüzemek csoportjába tartozott. Pécs város indusztrális fejlődésében figyelemre méltó előrelépést a nyolcvanas évek közepétől figyelhetünk meg. a) A technika hatása az ipari proletariátus fejlődésére A vizsgált időszakban a pécsi ipari proletariátus fejlődésének alapvető sajátossága az, hogy területileg és szakmai téren két különböző fejlődési vonalon jutott el a modern ipari munkás jellegéig. 1860-1880 között a közepes tőkeerejű vállalatok munkáslétszáma 20-60 között mozgott. Továbbá a befektetett tőke nagysága, a gépesítés foka is viszonylag közepesnek mondható. Az üzem szervezete sem a nagyüzemre jellemző nagyfokú differenciáltságot mutatja. A gyárak zöme kézművesipari műhelyekből alakult. Ha a munkáslétszám konjunktúrák hatására növekedett is, magában az üzemben a manufaktúraszérű termelési szisztéma uralkodott 18601880 között. 4 A hatvanas évek végére a manufaktúrák többsége elpusztult a versenyben, de kis javítóműhelyek gyárrá verekedtek fel magukat, majd elbuktak. Különösen a vasiparra jellemző ez a folyamat. 5-20 munkást foglalkoztató üzemek sora bukkant fel, majd öt-tíz évi működés után eltűntek. 5 A nyolcvanas években és különösen a századfordulón a városban nyilvántartott üzemek egy része kis, illetve középüzemnek számított továbbra is. A foglalkoztatott munkáslétszámtól függetlenül azonban minőségi változás figyelhető meg mintegy húsz-harminc ipari üzemben. A technikai fejlődés szembetűnő gyorsulásnak indult. 1880-1890 között a gőz és villamos erőgépmeghajtás válik uralkodóvá. Egyre szaporodik az anyagmegmunkáló és szerszámgépek aránya, amely azután üzemeken belül ,, forr adtaimasít ja a munkaerő minőségét". Gyorsan növekedni kezdett a géppel dolgozó, a szakismeretet igénylő munkások száma (esztergályosok, fúrósok, szerszámkészítők, beállítok, műszerjavítók stb.). A Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara elnöke a következőképpen fejezte ki e folyamat terjedését:
