Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)
A SZOCIÁLDEMOKRATA MUNKÁSMOZGALOM MEGERŐSÖDÉSE 1890—1900
len, aki ekkor ugyancsak Silberberg csoportjához tartozott. Június 19-re tervezett gyűlésre ugyancsak Silberberget hívta meg a pártvezetőség. Augusztus 10-én a pártvezetőség népgyűlést rendezett a „Néphatalom jogtalan bitorlása" címen. A gyűlés szónokai Silberberg Ignác és Czinder Károly. Az utóbbi az osztályharcos cipészmunkások szakszervezeti mozgalmának országos vezetője, valamint „A Czipész" c. radikális szociáldemokrata újság szerkesztője. A Pécsi Napló tudósítója szerint: „ . . . e gyűlésen túlzásba vitte a szólásszabadságot, mely alkalommal nyíltan lázított a fennálló törvényes rend ellen. . .". Augusztus 13-i újabb cikkben visszatért a Pécsi Napló a gyűlésre és Silberbergnek a „Népszava és Volksstimme melletti erőszakos agitációját" emelte ki. Ismeretes, hogy Silberberg a betegpénztári csoporttal egyesülni szándékozó pártvezetőség nyomására lemond az MSZDP országos vezetőségében viselt funkcióiról, kapcsolatai azonban nemcsak megmaradtak, hanem erősödtek a pécsi vezetőséggel. Hívei ugyancsak további támogatást nyújtottak a pécsi munkásmozgalomnak. Szeptemberi Zsolnay-gyári sztrájk idején a fazekasok szakegyletének országos vezetősége (1893-1896 között az osztályharcos frakció oldalán állt) a „Népszava és egyéb szocialista iratokkal árasztotta el a sztrájkoló munkásokat. . ," i04 Az osztályharcos frakció legjelentősebb vidéki bázisa Temesvár és Arad volt. A két város és Pécs kapcsolatára utal a temesvári polgármesternek a pécsi rendőrkapitányhoz küldött levele, amelyben arról érdeklődött, hogy kik vesznek részt Pécsről az ellenzéki munkások kongresszusán.* Vaszary rendőrkapitány részletes tájékoztatója sajnos nem került elő, de annyi bizonyos, hogy a pécsi pártvezetőség Lauber Mihály, Marmorstein Henrik, Hoffmann Gyula választmányi tagokat küldte ki az osztályharcos ellenzék tanácskozásaira. 10 "' 1895. szeptember 10-én megtartott országos pártértekezleten a reformista és az osztályharcos irányzat egyesült. Silberberg jól látta, hogy ez a pártot a reformizmus lejtőjére viszi, ezért harcot indított a pártvezetőség politikája ellen. A pécsi pártvezetőség ebben a küzdelemben az országos nyilvánosság elé lépett és hitet tett Silberberg vezette osztályharcos irányzat mellett. A Silberberg kezében maradt Népszava ellenében az országos pártvezetőség „Népakarat" című lapot adott ki, amely azonban a szervezett munkásság érdeklődésének hiánya miatt megbukott. A pécsi pártszervezet szeptember 19-én Marmorstein Henrik párttitkárt Budapestre küldte, hogy a ,, . . . pártvezetőségben dúló viszályt kiegyenlíteni segítse, és megtudja a kitört viszály okát . . .". Marmorstein a Népszava október 5-i számában a pécsi pártvezetőség nevében felhívással fordult az ország valamennyi pártszervezetéhez, elítélte az országos vezetőséget a betegpénztáriakkal való egyesülés miatt, mert az a pártkongresszus határozatainak ellentmondott. A „Népakarat"-ot nem ismerte el a párt lapjának. Új országos pártkongresszus összehívását követelte. Felhívta valamennyi pártszervezetet, hogy csatlakozzanak az osztályharcos ellenzék 1895. szeptember 22-i gyűlésének ugyanezeket a tényeket követelő határozatához. Teljes szolidaritásról biztosította továbbá az osztályharcos ellenzéket. A pécsi pártvezetőség tovább haladt az osztályharcos ellenzéknek elkötelezett úton. Erre mutatnak a következő adatok is. 1895. október i-i pécsi kormánypárti „népgyűlésre" benyomult a munkásság és tüntetett Silberberg mellett.
