Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)
A SZOCIÁLDEMOKRATA MUNKÁSMOZGALOM MEGERŐSÖDÉSE 1890—1900
1895. október 23-i sajtótudósítás arról számol be, hogy „...Pécsett nagy tömegben árusítják a Népszavát . . .". A BM. utasítására a júniusi-augusztusi számokat elkobozták. A Népszava ekkor az osztályharcos ellenzék lapja volt, szemben a betegpénztári csoport „Új Népszava" c. lapjával. 106 A Silberberg vezette osztályharcos frakció tovább agitált október végén egy országos kongresszus összehívásáért. November 9-én a Pécsi Munkásképző Egylet vezetősége, valamennyi szakegylet nevében, a Népszaván keresztül, levélben fordult a „központi 11-es bizottsághoz", az osztályharcos frakció központi szervéhez, hogy a pécsi munkásegyletek székházának felavatása alkalmával az országos vezetőséget Silberberg képviselje, akit hivatott vezetőjüknek ismernek el. Az 1895. végén megtartott országos pártgyűlésen a reformista szárny ugyan vereséget szenvedett, de az osztályharcos frakció legrátermettebb vezetői nem vállaltak funkciót. Kapcsolataik a vidéki bázisaikkal legtöbb helyütt meggyengültek. A pártértekezleten a pécsi küldött Marmorstein Henrik még javasolta, hogy a „ . . . a pártgyűlés áldozatos munkájáért és harcos kiállásáért szavazzon bizalmat Silberbergnek . . .". A megválasztott kongresszusi vizsgálói bizottságba Marmorsteint még beválasztották. Az osztályharcos irányzat meggyengült hadállásait mégis az jellemzi, hogy csupán a viszonylag kis tekintélyű ellenzéki Marmorstein képviselte őket. 1896 februárjától szócsövük a Népszava is megszűnt. A pártvezetőség központi szerveiben a reformista irányzat szilárdult meg. Az osztályharcos irányzat Pécsett továbbra is erősen tartotta kezében a helyi munkásmozgalom vezetését. A gyakorlati pártmunkában 1896-1898. évek között e vezetőség pozíciói erősek voltak. Sőt a nehéz belpolitikai viszonyok között, a Bánfíy-kormány erőszakpolitikája és a reformista irányzat felülkerekedése idején, egy, az osztályharcos irányzat célkitűzéseit propagáló pécsi munkásújságot hoztak létre. A lap alapításának gondolatát az országos pártvezetőség osztályharcos, radikális csoportja vetette fel először. A központi pártlapnak, a Népszavának a megszűnése sürgette Silberberget, hogy a mozgalomban jelentékeny súlyt képviselő pécsi pártvezetőség kezébe olyan újságot adjon, amely a reformista irányzat ellen hatásos eszközzé válhat. A Pécsi Napló 1895. december 4-i számában adott hírt az újságalapítás e tervéről. „ . . . Silberberg Pécsre érkezett, miután Pesten a Népszava megszűnése miatt - állás nélkül maradt . . . vasárnap több személy jött le a központból, akik itteni apostolkodásaik között lépéseket tettek egy Pécsett megjelenő szocialista lap megindítására. A lap már a jövő hónap elején indulna meg. Hát ez az eszméjük a nemzetközieknek, ami azonban valószínűleg hajótörést fog szenvedni, mert a rendőrség máris szemmel tartja hazaellenes és áldatlan működésüket . . .". Átmenetileg lekerült a napirendről az újságalapítás gondolata. Silberberg és csoportjának 1895. decemberi tervét a Pécsi Szociáldemokrata Párt vezetősége 1896. elején karolta fel. A vezetőség február 6-án a városi tornacsarnok melletti téren tartott munkásgyűlésen hozta nyilvánosságra egy ellenzéki pécsi munkásújság alapítását. Az 1400 munkás részvételével lezajlott gyűlésen a kiadandó munkáslap ügye nagy lelkesedést váltott ki. Később a NÉPBARÁT első számában a februári eseményről a következőképpen számolt be:
