Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)

A SZOCIÁLDEMOKRATA MUNKÁSMOZGALOM MEGERŐSÖDÉSE 1890—1900

ják". A határozott és bátor fellépésre a rendőrség elfogadta a pártválasztmány 23 tagja garanciáját.'

7 A pártvezetőség alapos szervező munkát végzett. A tüntetésen 10-15 ezren vettek részt, amely a következőképpen zajlott le: egynegyed háromkor váratlanul benépesült a Gyár utca 7. sz. alatti egyleti helyiségek udvara. A keleti városrészből ezer ember érkezett zárt sorokban, férfiak és nők vegyesen. Utánuk, azután megindult a népvándorlás, mintegy parancsszóra nagy csoportok követték egymást, s mire a szigeti külvárosból is megérkeztek a tüntetők, nem fértek el a tágas udvaron és kiszorultak az utcára. Félhárom után . . . megindult az első csoport vagy húsz vöröskucsmás rendezővel az élen a következő feliratú tábla elővitele mellett: Jogot a népnek, a munkásoknak hazát kivívni akarunk! Ezt megelőzte egy tábla »Magyarorszagi Szociáldemokrata Párt Pécsi Szervezete« felírással és követte két munkás által vitt kétnyelü fehér zászló, amelyen ott állott: Éljen az általános választási jog! A zászló piros szalagjait két piros kokárdás leány fogta. Ide sorakozott pár száz munkásnő, akik a tüntető körmenet legélénkebb részét képezték és soraikból vöröslött ki a következő jelszó : A világ összes munkásai egyesüljetek! A Gyár utca és Ferenciek utca torkolatánál állt fel a tüntető körmenet éle, s a többiek, akik elfértek, tömött sorokban az utcán, mások pedig az udvaron álltak fel. A munkás daloskör után foglalrak helyet a szentkúti földművelők, s sorban utánuk a többi 'küldöttek a jelzőtábla alatt a következő sorrendben: Üszögi Földművesek! Keszűi és malomi Földművesek! Patacsi Földművesek! Építő Munkások! Jogfosztott Bányamunkások! Szabolcsi Jogfosztott Munkások! Ruházati ipar munkásai! Vas- és Fémmunkások! Pécsi Fuvarosok! Püspökbogádi Földművesek! Zsolnay gyári Munkások! Faipari Munkások! Kozári és mislényi Földművesek! Cserkúti Földművesek Elnyomott Téglamunkások! A főkapitány elzáratta a Király (fő) utcát. A nép hullámzó tömege a legnagyobb rendben hömpölygött a jelzett útirányon végig. Mindenki mellén, férfién, asszonyén, leányén és gyerekén ott volt a vörös szalag a következő felírással: Jogot a népnek! A részrvevők tábláit megszakította egy tábla, ezzel a jelmondattal: Egy mindannyiért, mind egyért. Majd egy újabb: Mi nem vagyunk szlávok és germánok, hanem szociáldemokraták, majd a következő: A síkra ki, munkára fel, ne késsünk kivívni az újjászületésünket. Természetesen nem hiányzott a 8-8-8-as feliratú tábla sem. Egy táblán a következő felirat volt: Ha jók vagyunk katonának, legyünk jók választóknak is! . . . a Széchenyi térre érve kiáltások hallatszottak a tömegből: ...Éljen a világot átalakító nemzetközi szociáldemokrácia! Éljen az általános választási jog és titkos szavazás! Jogot a népnek! Munkások, munkásnők fogjatok kezet jogakok kivívására! . . . amikor egy vendéglő elé ért a tömeg az országúton, a cigány zenészek kiálltak a kapuba és a Marseillaise-t húzták, amíg a hatalmas tömeg nem haladt el előttük. A kényelmesen, 15 perces utat a hatalmas áradat két óra alatt tette meg, végig tüntetve. A népgyűlést a tornacsarno'k előtti téren hallgatták végig, ahol a fő szónok Bokányi Dezső, akit a heve nem egyszer elragadott beszéd közben. Az általános választójogról, a nemzetközi és nemzeti célokról szólt, majd a pécsi vezetőség részéről Pollák János beszélt. Schmira Károly a pártvezetőség nevében a következő határozati javaslatot terjesztette elő: »Mert a választási jog a munkások felszabadításának egyik legfontosabb eszköze, kimondja a Pécsett október hó 3-án tartott népgyűlés, hogy csatlakozik a magyarországi szociáldemokrata párt által a választási jog érdekében megindított mozgalomhoz, és minden erejével azon lesz, hogy ezen általános választási jog kivivassek.« A gyűlést követően a munkásság az egyleti helyiségbe vonult, ahol újabb gyűlést rendeztek, majd műsoros rendezvényt és táncot. . E tárgyilagos tudósítás élctközelbe hozza a hatalmas tüntetést, annak részleteiből az atmoszférát érzékelhetjük. Egyet kell azonban érteni a rendőrkapitányságon készült jelentés azon megállapításával, hogy a ,, . . . tökélyre vitt szervezés látványos és megrendítő jelenséget mutatott, de a fegyelmezettség egy pillanatra sem feledtette senkivel, hogy itt egy színpompás, békés tüntetés folyik, amely nem csap ki medréből . . ,

79 1897 utolsó politikai munkásgyűlését december 28-án tartották meg. A párt helyi vezetősége valamennyi tagja felszólalt, a Darányi Ignác földművelésügyi mi-