Szita László (szerk.): A baranyai - pécsi munkásmozgalom története 1. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1985)
A SZOCIÁLDEMOKRATA MUNKÁSMOZGALOM MEGERŐSÖDÉSE 1890—1900
niszter által előterjesztett, ún. ,,rabszolgatörvény" ellen, amely korlátozta a szervezkedést, megtiltotta a sztrájkot és bevezette a munkásigazolványok rendszerét. A képviselőház december io-én fogadta el a törvényjavaslatot, amely felháborodással töltötte el a pécsi párt vezetőségét is. Schmira Károly felszólalását a rendőrség képviselője megszakította, majd megtiltotta beszéde folytatását, hasonlóképpen Horváth Lajosét is. A felszólaló Végh József radikális építőmunkás Darányit Csák Máténak aposztrofálta, a magyar parlament urait rabszolgahajcsároknak, akik cinikus módon megszavazták a legsötétebb, leggonoszabb törvényeket . . . Rendőrkapitány többszöri felszólítására sem volt hajlandó ,, . . . modorbéli változtatásra, mire megvonta tőle Oberhammer kapitány a szót, s a gyűlést követően őrizetbe vétetett. . .8° 1898 kiemelkedő éve volt a pécsi pártvezetőség által vezetett tömegmozgalmaknak. A ,,rabszolgatörvény", a minden vonalon merevedő belpolitikai vonal, a rendőrség egyre gyakoribb fellépése a pécsi mozgalmak ellen, a csendőrség brutális tevékenysége a megyében 1898. január elején kirobbant agrárszocialista mozgalmakkal szemben - nem meghátrálásra késztette, ellenkezőleg: az elszántságot erősítette a vezetőségben. Január 8-án munkásgyűlést tartott, ahol 300 munkás előtt Bokányi beszélt a munkásosztály helyzetéről és a „rabszolgatörvényt" ítélte el. Éles felszólalások hangzottak el a pártvezetőség tagjai részéről a bányamunkásság és az építőipari munkásság helyzetéről. Végh József pártelnök határozati javaslatot terjesztett elő, amelyben az általános választójog törvénybe iktatását és a munkásosztály helyzetének javítását követelték, s elítélték a „rabszolgatörvényt". 81 Az 1898. március 15-i ünnepségek előkészítése során a pártvezetőség nagy súlyt helyezett az ünnepség demonstratív jellegére. Ezért színvonalas művészeti műsort szerveztek, amelyben a munkásság valamennyi öntevékeny művészeti csoportja részt vett. A párt elnöke, Szabó József volt a gyűlés szónoka. Beszédében a szabadságharc küzdelmét mutatta be, s kivívott szabadságjogok közül a „sajtószabadság elsorvadását" exponálta. 82 A polgári egyletek is nagy ünnepséget rendeztek, de a szociáldemokrata munkásságnak a rendőrség megtiltotta a részvételt. Ennek ellenére a Nemzeti Kaszinó előtt összegyűlt munkástömeg előtt Schmira Károly rögtönzött beszédet mondott, amelyben a forradalom és szabadságharc eszméjének elárulásával és elsikkasztásával vádolta a kormányt. Az összegyűlt mintegy kétszáz munkás tüntetni kezdett. A rendőrség közbelépett és a szónokot letartóztatta, aki a kihallgatásán elismerte, hogy a gyűlésen többek között a következő kijelentéseket tette: ,, . . . ötven év előtt őseink kivívták a sajtószabadságot és most lábbal tiporják, s ha két esztendőn belül nem kapják meg, tudják, mit kell tenni, s az erőszakoskodásért az uralkodó osztály lesz a felelős, mert ők forradalmi alapra fognak állni .. ," 83 . Schmira Károlyt három hónapra elítélték, mert engedély nélküli népgyűléssel a belügyminiszteri rendeletet megszegte. A törvényszéki tárgyalásra több száz munkás vonult fel és tüntetett az elítélt vezetőjük mellett, a rendőrség egy szakasza oszlatta fel a főtéren gyülekező munkásságot. Április 17-én a pártvezetőség „Magyarország múltja és jelene" címen rendezett munkásgyűlést, ahol éles szavakkal támadták a kormány munkásellenes politiká-
