Pesti János (szerk.): Baranya megye földrajzi nevei I. - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1982)

I. Bevezetés (Pesti János)

készítő tanfolyamokat rendeztünk. Ezeken az összejöveteleken nyelvészek adtak tájékoztatást az adatközlők kiválasztásának, a népi (szóbeli) nevek lejegyzésének, lokalizálásának kérdéseiről. Az előadásokat próbagyűjtés követte. — Az élő nevek gyűjtését segítette a Pesti János által öszeállított útmutató füzet és a Reuter Camülo által már korábban ki jegyzett névadattár. (A „Névtudományi vizsgálatok" Bp. 1960. in: Reuter Camillo: „Baranya megyei helynévgyűjtésem" 75—81. p.) A Reuter-féle gyűjtemény neveit a gyűjtés idején egybevetettük az élő nevekkel; de ezt a munkát érdemben az ^ellenőrzők végezték el. Az élő nevek helyszíni gyűjtésére elsősorban a Pécsi Tanárképző Főiskola magyar szakos hallgatói vállalkoztak (117 hallgató); és 60 önkéntes gyűjtő (pedagógus, tanácsi dolgozó, középiskolai tanuló) csatlakozott még a gyűjtési felhíváshoz. — A gyűjtés szevrezésével, irányításával kapcsolatos munkák zömét Pesti János vállalta és teljesítette. Az élő nevek gyűjtése 1973 őszén kezdődött megyénkben, és 1974 decemberében fejeződött be. A nagyközségek, községek járásonkénti hovatartozását „A Magyar Népköztársaság Helységnévtára 1973" alapján állapítottuk meg. A Helységnévtár (1973) szerint a gyűjtés időpontjában Baranya megye területe 453 343 hektár, 762 591 kat. hold; a megye népességszáma 1970. január 1-én 424 858 fő volt. Megyei város (1970-ben): Pécs; városok: Komló, Mohács, Szigetvár; járások és városkörnyékek: mohácsi járás, pécsi járás, sásdi járás, siklósi járás, szigetvári járás, Komló város környéke, Mohács város környéke. — Mivel a gyűjtés idején Csikóstőttős, Jágónak és Kaposszekcső még Baranya megyéhez tartozott (1975. január 1-én Tolna megyéhez csatolták), kötetünkben tesszük közzé adattárukat. A legújabb községegyesítésekre (pl. Mindszentgodisa esetében) már nem voltunk tekintettel, vagyis az 1973-as helységnévtár szerint soroltuk be ezeket a községeket. Szászvár neveihez nem vettük fel Máza neveit, mert a gyűjtés idején Máza még Tolna megyéhez tartozott. A gyűjtés néhány sajátos baranyai problémája között első helyre kívánkozik a nemzetiségek névanyagának lejegyzésével kapcsolatos nehézségek egész sora. A nemzetiségi községekbe németül, szerbhorvátul beszélni tudó gyűjtőket küldtünk. Mivel ezek a gyűjtők nyelvjárási ismeretekkel alig rendelkeztek, az ellenőrzés során kellett korrigálni a lejegyzésbeli pontatlanságaikat. Az adatfelvételek idején merev elzárkózásokkal is találkoztunk. Gyűjtőink leleményessége, jó kapcsolatteremtő készsége azonban sokat segített az adatközlők megnyerésében. Mivel Baranyában jelentős a kis településekről való elvándorlás, a gyűjtésellenőrzés idején több helyütt valóságos felderítést kellett végeznünk, hogy megtaláljuk egy-egy falu egykori őslakosságát. Például Gyűrűfű neveit Pécsett, Korpád és Gorica neveit Bükkösdön gyűjtöttük. A gyűjtés-ellenőrzés során világosan elkülönítettük az írásbeli neveket a szóbeliektől. Tekintettel voltunk erre a két névrendszerre akkor is, amikor az öszszefoglaló (subordinatios) szerepű határrésznevek alá soroltunk be a kisebb területre vonatkozó neveket. Vigyáztunk arra, hogy a szóbeli nevek abban a morfológiai szerkezetben kerüljenek a gyűjtőlapokra (később az adattárba), amelyekben járatosak a közbeszédben. Élő nyelvi gyűjtésünk egyik fő jellegzetessége, hogy a parole nyelvi adatok lejegyzésekor egy-egy helység pillanatnyi nyelvállapotát, beszélt nyelvi neveit rögzítettük. A nevek hangjelölésében éppen ezért a fonematikus írásmód követelményeit vettük figyelembe. Fontosnak tartottuk, hogy a lokalizálás a lehetőségek szerint pontos legyen. A névhez fűződő gazdaságtörténeti, folklór, tárgyi-néprajzi, régészeti közléseket csak akkor jegyeztük le, ha meggyőződtünk, hogy ezeknek van valóságalapja.