Bándi Gábor (szerk.): Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1979)

A NÉPVÁNDORLÁS ÉS A MAGYAR HONFOGLALÁS KORA BARANYÁBAN Kiss Attila - A népvándorlás kora Baranyában

Késő avarkori bögre a gyódi temető 93. sírjából lakatlan terület (gyepű) elválasztotta őket nyugati szomszédaiktól, tehát semmiképpen sem ők a kezdeményezők. Velük szemben álltak azonban az egész Európát fegyverrel és csellel hatalmuk alá hajtó frankok, akiknek hadserege Spanyolországtól Szászországig, a friz szigetektől Itáliáig sikerrel harcolt. Az ezekben a háborúkban résztvevők ú;abb zsákmányt, újabb birtokokat akartak a meghódított területeken szerezni, s erre a célra a bajorokkal szövetséges, s állítólag legendásan gazdag avarok területe kiválóan alkalmasnak látszott. A két hatalom összecsapását bizonyos Enns körüli határviták és határincidensek előzték meg (788), aminek csak elméleti jelentősége volt, hiszen az avar szállásterület csak a bécsi medence pereméig tartott, s így a gyepűterület feletti uralom csak az avar állam integritása szempontjából bírt jelentőséggel. Az első összecsapás során az avarok győztek: a behatoló frankokat visszaszorították az Ennsen túlra. Nagy Károly avar ellenes nagy háborújára - hosszú előkészületek után 791-ben került sor. Először az itáliai sereg indított látszat-támadást az avar birodalom ellen, majd ezek után indult el szeptember közepén Nagy Károly az Ennsnél levő határtól a Duna mentén kelet felé. Serege két részre oszlott: a Duna déli oldalán Nagy Károly személyesen vezette az austrasiai és neustrasiai frankokat és alamannokat, a Duna északi partján a ripuári frankok, szászok és thüringek haladtak. A frankok és az avarok a gyepűn belül, az avar szállásterület peremén, a Bécsi erdőnél - Cumeobergnél ütköztek meg, ahol egy erődítmény védel-