Bándi Gábor (szerk.): Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1979)

A NÉPVÁNDORLÁS ÉS A MAGYAR HONFOGLALÁS KORA BARANYÁBAN Kiss Attila - A népvándorlás kora Baranyában

napentelei, és iváncsai leleteket kapcsolják. Ezekben a leletekben a középső avar korszak „összes" újonnan megjelent tárgytípusa előfordul. A korábban már jelzett településterület megnövekedésén túl figyelemreméltó a népesség Kárpát-medencén belüli átrendeződése is, ami valószínűleg az új hatalom tervszerű telepítéseinek következménye lehet. Ennek az átrendezésnek eredményeként - területenként változó arányban - a korábban használt temetőkben megszűnt a temetkezés, s e népességek valószínűleg már valahol új lakóhelyeiken nyitották meg temetőiket. Az ukrajnai bizánci érmekkel keltezett igen gazdag, fejedelmi sírok nem keltezhetők a VII. század hatvanas éveinél későbbre s ez önmagában csak egy társadalmi egység időbeni megszűnését jelzi. Az ukrajnai fejedelmi sírok legkésőbbjei azonban már egybeesnek a velük azonos korú Kárpát-medencei nemesvarbóki (Zemiansk> Vrbovok) kincslelettel, s így ez a két jelenség egymást kiegészítve, már egy keletről nyugatra való elvándorlást jelezhet. A temetkezési szokásokban is változások figyelhetők meg, elsősorban a sírok tájolásában. Míg a kora-avarkorban a sírok tájolásának általános iránya a Ny-K-i volt, most az ÉNy-DK-i tájolás jelent meg. Mind a fejedelmi sírok, mind a köznépi temetők esetében jelentős változás állapítható meg az egyes tárgyformákban is: a korábbi egyenes kard helyét az ívelt szablya, a keskeny íjcsontok helyét a szélesebb íjcsontok, a kerektalpú kengyelek helyét pedig az egyenestalpú kengyelek váltják fel (utóbbi a viselet változását, azaz a puhatalpú csizmáról a keménytalpú csizmára való áttérést mutatja). Ugyanezzel egyidőben változás állapítható meg a férfi sírok öveinél is; a korai lemezes, veretes, kevés mellékszíjas öveket sok mellékszíjas övek váltják fel. A női sírok leletanyagában kapcsok jelennek meg, melyek a ruhát fogták össze mellen, vagy vállon, megváltozik a gyöngyök, orsógombok formája. Ezek a változások egyenként a divat változásával volnának magyarázhatóak, együttes megjelenésük azonban a területre érkezett új népesség jeleként értelmezendő. Baranyában a következő lelőhelyeken temetkeztek ill. kezdtek temetkezni a középső avarkorszakban: A Bóly-Sziebert pusztai ,,A" temetőbe a VII. század vége felé kezdtek temetkezni. Ebből az időből viszonylag kevés sírba került halott, a temető sírjainak javarésze a VIII. századból való. A görcsöny dóbokai 87 sírós temetőrészietet a VII. század közepe után használták, a szegény mellékletes temető egyetlen említésre méltó lelete a 25. sír korongos fibulája. A Gyód-máriahegyi temetőrészletben 76 sír és 3 önálló lósír került feltárásra. A temető részleges feltártsága miatt a temetőről nem lehet végleges képet alkotni, úgy látszik, hogy a temető a VII. század második felére és a VIII. századra keltezhető. A kiskassai téglaégető területén a múlt század végén talált sírokból néhány szórványlelet jutott a Magyar Nemzeti Múzeumba, ezek közül az ívelt szablyaforma jelenti azt az újdonságot, amely a következő századokban a könnyű lovas-nomád harcmodorban küzdő keleti népeket Kárpát-medencében egészen a magyar államalapítás koráig jellemezni fogja.