Bándi Gábor (szerk.): Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1979)

A NÉPVÁNDORLÁS ÉS A MAGYAR HONFOGLALÁS KORA BARANYÁBAN Kiss Attila - A népvándorlás kora Baranyában

noniánál részben a gazdagabbnak látszó Alsó-Moesiaba (a Balkánra), majd onnan később elhaladva Itáliába; részben pedig Gallia felé. A leírt korszakban tehát a Balaton mellett Thiudimer, a Szerémségben és a Duna-Száva közében Valamer, uralkodott; a kettő közötti terület viszont Vidimer király hatalma alá tartozott. A forrásokban szereplő területi megoszlás alapján így Baranya is Vidimer szállásterületéhez tartozott. A keleti gótok pannóniai tartózkodásának idejéből egész Pannoniában igen kevés emlékük ismert; így van ez Baranyában is. Zsihót-Domolospusztán, 1954-ben silógödör ásásakor, egy igen gazdag női sírt találtak. A 23-27 esztendős, torzított koponyájú női vázat - sajnos - nem régész tárta fel, így mellékleteinek helyzetét a találók elbeszélése alapján, tehát csak valószínűség szintjén lehet meghatározni. A koponya két oldalán egy-egy rubint-berakásos cubooctaéder-alakú aranyfülbevalót, a nyakcsigolyák körül késő római típusú aranyfüstből készült gyöngysor, a mellkason aranyozott ezüst, igen díszes fibulapárt találtak. A medencéből a csontok közül pompás, aranyozott ezüst éköves mintájú rubintberakásos, állatfejekkel és madáralakokkal díszes csat került elő. A halott jobb és bal alkarcsontjainak végén egy-egy ezüst, kiszélesedő végű karperec volt. - A zsibót-domolospusztai sírlelettel a hazai és nemzetközi kutatás a lelet előkerülése óta eltelt húsz esztendőben sokat foglalkozott, s a leletet az V. század II. felére keltezte. Területünkön az V. század II. felében a keleti gótok éltek, területünk nagy valószínűséggel Vidimer szállásterületéhez tartozott. így a régészeti és történeti adatok valószínűsíthető egyezése alapján a domolospusztai sír halottjában a keleti gótok pannóniai tartózkodása alatt meghalt előkelő fiatal asszonyt kell látnunk. - Az újabb kutatásban kétség merült fel afelől, hogy a domolospusztai halott valóban a keleti gótok itt tartózkodása (456-473) alatt halt-e meg, s nem később, amikor 504 után Nagy Theoderik - a Balaton mellett uralkodó Thiudimer fia - Itáliából küldött sereggel a terület feletti keleti gót uralmat újra helyreállította. A kérdést nagy valószínűséggel a korábbi időszak (456-473) mellett nem elsősorban a régészeti érvek döntik el, bár a lelet csatja nagyon hasonlít a verdefényes 443-as aranysolidussal keltezett bácsordasi sír csatjára, hanem az a jelenség, hogy a hun korszaktól időben távolodva egyre inkább ritkulnak a torzított koponyás halottak, hiszen ennek a szokásnak „divata" az V. század hun időszakában tetőzött, Nagy Theoderikh korában már ritkábban találkozunk vele. A domolospusztai fiatal, 23-27 éves korában meghalt előkelő női halott melletti ékszerek az V. század második felére keltezhetők, mai nyelven szólva ezek az ékszertípusok ebben, az időben voltak divatosak. Az ékszertípusok és koponyatorzítás divatja közösen az V. század második felére utal, nehezen képzelhető ugyanis el, hogy a divatos ékszerekkel eltemetett fiatal nőt nem saját népe szállásterületén, tehát keleti-gót területen 456 és 473 között, hanem csak 504 után, a keleti-gót állam centrumától (Ravennától) igen messze fekvő peremterületen temették volna el. Közelebbi helymeghatározás nélkül, Szigetvárról származik az a Zsibótdomolospusztai sírban talált fülbevalóhoz hasonló rekeszes fülbevaló, melyet 1905-ben vásárolt a Magyar Nemzeti Múzeum. Éppen a hasonlóság