Bándi Gábor (szerk.): Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1979)
A NÉPVÁNDORLÁS ÉS A MAGYAR HONFOGLALÁS KORA BARANYÁBAN Kiss Attila - A népvándorlás kora Baranyában
miatt keltezzük ezt a leletet Baranya keleti gót időszakába, azonban a lelet további értékelésétől adatok hiányában el kell tekintenünk. Valószínűleg a keleti-gót időszakra keltezhető a Szilágy-Aranyoldalról származó szórvány bronz fibula is. A keleti gótok Balkánra (473) és Galliába ill. Itáliába való elvonulása (488) után Baranya területének története teljesen ismeretlen, sem az írott forrásokban, sem a régészeti leletek között nem találunk olyan adatot, mely a kérdésben felvilágosítást adna. Amikor a keleti gót állam - Nagy Theodorik korában 504-ben Pannónia Secundát és Saviát (Szerémséget) megszerezte, területünk valószínűleg a keleti gótok államhatára előtti „senki földje" azaz gyepű lett. Ez az állapot valószínűleg Nagy Theodorik haláláig (526) ill. a langobardok dél-pannóniai megjelenéséig (546) tartott. A langobardok A langobardok - saját nemzetségi hagyományaik szerint - Skandináviából származnak. A kora-császárkorban már mindenesetre az Elba torkolatvidékén éltek. Már igen korán - i. u. 166-ban - 6000 langobard vett részt egy Pannónia elleni betörésben. A nép zömének megindulása dél felé talán a hunok okozta korai népmozgással lehet kapcsolatban, hiszen a vandálok a 380-400 közötti években indultak el, s mozgásuk felborította az addig éppen hogy kialakult európai egyensúlyt. Amikor Odoaker - aki a keleti gótok által 470-ben tönkrevert skirek királyának fia volt, s a vereséget követően Itáliában alapította meg (476) barbár királyságát, - Itáliából kiindulva (488) megverte a rugiakat, majd országukat kiürítette, akkor az erre a lakatlan területre - az osztrák Dunaszakasz Béccsel szemben levő oldalára - Rugilandba költöztek be a langobardok. A történeti források szerint a langobardok 42 évig éltek Pannoniában; s mivel Pannoniából való távozásuk biztosan 568-ra keltezhető, érkezésük 526ra tehető. Pannoniába való beköltözésük valószínűleg a keleti gót állam Nagy Theoderikh halálát követő meggyengülésével függhet össze; ti. nem valószínű, hogy a gót hatalom korábban hozzájárult volna egy erős katonai erőt jelentő népnek határai közelében való megtelepedéséhez. A langobardok pannóniai honfoglalása Wacho király vezetésével Rugilandból kiindulva Észak-Dunántúl és Dél-Szlovákia svéb lakosságának meghódításával kezdődött. Dél-Pannoniát - így Baranyát is a langobardok csak 546-ban, Audoin király idejében szállták meg. A langobardok 546-os dél-pannóniai megtelepedésük után ugyanúgy a keletrómai birodalom peremén élő, s a birodalom határaira elvben állandó veszélyt jelentő barbárok voltak, mint az egykori császárvárost, Sirmiumot (ma Sremska Mitrovica) már 536-ban megszállt gepidák voltak. A keletrómai birodalom a kellemetlen szomszédokat egymás ellen uszította, s ezzel mindkét germán királyság erőit lekötötte. A keletrómai birodalom a langobardokkal már 548-ban szövetséget kötött, így akarván már 549-ben, langobard erőkkel visszaszerezni a gazdaságilag és stratégiailag oly fontos Sirmiumot a gepidáktól.
