Bándi Gábor (szerk.): Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1979)

A NÉPVÁNDORLÁS ÉS A MAGYAR HONFOGLALÁS KORA BARANYÁBAN Kiss Attila - A népvándorlás kora Baranyában

tokába jutott, mekkora adatmennyiséggel rendelkezik. Ennek megfelelően a továbbiakban követendő módszerünk az lesz, hogy elmondjuk a történeti források szerint a korszak általános történetét, majd vázoljuk, hogy az általános ismereteket Baranyára nézve milyen konkrét adatokkal lehet alátámasztani. Baranya megye - vizsgált területünk - mai határait az 1950-es években nyerte el. A népvándorlás-korban és a magyar honfoglalás korában semmiféle önálló egységet nem jelentett, így „történetét" e korszakban csak mint Kárpát-medence és azon belül Dunántúl egyik tájegységének történetét szabad kezelnünk. Dunántúl - Pannónia - a késő-római korban - azaz császárkorban - a római birodalom egyik, védelmi szempontból fontos határmenti tartománya volt. A római birodalom egésze 476-ban bukott el. Ez az a két tény, amit egészen biztosan tudunk de arról, hogy ez az esemény, hogyan zajlott le Pannoniában; a Pannoniára jellemző későantik - IV. századi élet (lakosság, városok, közigazgatás, települések, ipar, határvédelmi szervezet, egyház stb.) milyen formában szűnt meg,- a későantik lakosság élete meddig tartott Pannoniában; maradékaik mikor olvadtak be az újonnan megtelepülő népekbe; - ezekre a kérdésekre nézve csak igen vázlatos képünk van, s az azonos adatok ismeretében a tudományos kutatásban is igen különböző vélemények alakultak ki. Pannónia területére a IV. század utolsó évtizede (395) után a birodalom közigazgatása többé nem küldött inflációs bronz érmeket a katonaság zsoldjának fizetésére, s az igen ritkán megjelenő, nagy értékeket képviselő aranypénz („konvertabilis valuta") éppen értéke miatt nem igen került földbe, azaz nem igen maradt ránk. így a provincia területén megszűnt az az életjel, régészeti lelet, amivel a IV. század végéig a régészeti jelenségeket pontosabban keltezni lehet. Pannónia keleti felét (Valériát) az írott források szerint csak 433-ban adta fel a Birodalom. A provincia további két tartományát, Pannónia Primât és Saviát valószínűleg 439-ben, Pannónia Secundát pedig 441-ben engedték át a hunoknak. A nyugati nagy éremverdék, valamint a sirmiumi és sisciai verdék bezárását követően, azaz pénzforgalmának 395-ös megszűnése után, Pannónia tehát még 40-45 évig volt hivatalosan is a birodalom része, s ennek ellenére a későantik lakosság jelenlétét régészeti módszerekkel csak nehezen lehet meghatározni. Habár már történtek erre vonatkozóan biztató kísérletek, a későrómakori leletanyagból eddig még nem sikerült kiválasztani olyan mennyiségűt, mely ezt az időszakot kellő mértékben képviselné is. A népvándorláskorban helyben továbbélő későantik lakosság életének megragadása, további sorsának nyomonkö/etése, a népvándorláskorban még komolyabb nehézségekbe ütközik. A hun korszak előzményei A népvándorláskor baranyai története - mint a közép-európai népvándorláskor története is - tulajdonképpen akkor kezdődött, amikor még egész