Bándi Gábor (szerk.): Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1979)

BARANYA MEGYE A RÓMAI KORBAN Fülep Ferenc—Sz. Burger Alice - Baranya megye a római korban

hajtott temetkezéseknek, amelyek közül néhányat már feljebb tárgyaltunk (Vasas, Kékesd). Sopianae-tól Ny-ra, a Mecsek déli lankáin számos római kori település helyezkedett el. Feltételezhető, hogy ezeket utak is összekötötték, illetve ez a településsor egy Sopianae-ból Ny felé kivezető útvonalra volt felfűzve. Ennek első állomása Rácváros-Mecsekalj a volt, ahol a szőlőhegyen, állítólag egy római villa közelében mészkőből készült oltárt találtak. 1952-ben a Szőlészeti Kutatóintézet telepén római villaépület került elő. Ennek falai mészkőből és jakabhegyi vörös homokkőből épültek, erős sárga habarccsal. A falak között több helyen nagyméretű (120x120 cm), négyszögűre faragott kőtömbök állottak. A kb. 75 m hosszúságban kiásott falak nagy villára mutatnak, és Mócsy A. alaprajza szerint a falak egymással derékszöget zártak be. Egy helyen az említett kőtömbök mintha bejárati rész kiképzéséül szolgáltak volna. A terület É és Ny felé emelkedik; itt minden falnak nyoma veszett, amiből arra lehet következtetni, hogy a területet később erősen feltöltötték. Az előkerült leletanyag, amelyben mázas kerámia leletek is előfordultak, arra mutat, hogy a villát a IV. sz.-ra kell kelteznünk. Az ürögi völgyben - a pécsi múzeumban található feljegyzések szerint római épületmaradványok kerültek elő. A Magyarürögi út 7. sz. ház udvaráról feliratos oltárkő jutott a pécsi múzeumba, amelyet a legjobb és leghatalmasabb Juppiternek és az istenek királynőjének, Junonak állított az Aquincum háziezredét képező legio II. adiutrix századosi címének várományosa (candidatus), Publius Aelius Constans. Következő állomásunk Patacs, ahol a szőlőhegy az ókori földművelésre vonatkozóan szolgáltatott értékes leleteket: 2 db ásóformájú ekevasat, vasfejszét, vaskarikát. Ugyancsak innen római építőtégla és ház befedésére szolgáló peremes tégla is ismeretes. Arra kell tehát következtetnünk, hogy itt, a termékeny domboldalon római villa és gazdasági épületek helyezkedtek el, és ennek a felszereléséhez tartoztak az említett vasszerszámok. Dombay J. terepbejárásai során ugyancsak itt római vízvezetéket látott, amely egy forrás vizét vezette el, és a hosszan kiásott vízvezetékcső a forrástól 10-15 m-re kétfelé ágazott. Ez a villagazdaság tehát a közeli forrás vizét vízvezetékcsövekkel vezette be épületeibe. Mindenesetre ez fontos adat ennek a villának a fejlettségéről. Dombay J. értesülése szerint a szőlőhegyen, amikor a szőlőket telepítették, embercsontokat, edényeket, vas- és bronztárgyakat találtak, római cserepek, tégladarabok és egyéb szokásos telephulladék kíséretében. Ezek a törmelékek, településnyomok kb. 3-4 holdnyi területet foglaltak el. A csontmaradványokból következtetve a villagazdaság mellett bizonyára a településhez tartozó temető is előkerült. Ismeretes innen egy Liber Páternek szentelt oltárkő. Liber Pater a szőlőművelés, földművelés istene volt. A termékeny dombon feltehetően már a római korban is szőlőművelés, földművelés folyt, tehát ezt az oltárkövet nem véletlenül szentelhették éppen Liber Páternek. Az itt előkerült érmek ennek a településnek a korát ugyancsak a IV. sz.-ra határozzák meg. Ezek közül a legkésőbbi érem II. Constantius császár idejében készült. Ny felé a közelben a cserkúti szőlőhegyen 1907-ben 2 sír került elő, ame-