Bándi Gábor (szerk.): Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1979)

BARANYA MEGYE A RÓMAI KORBAN Fülep Ferenc—Sz. Burger Alice - Baranya megye a római korban

esetleg egy földbirtokos nevéből, akinek a birtokait jelölte meg közelebbről a tulajdonos nevéből képzett kifejezés (possessiones Sopianae). Hosszú évszázadokon keresztül a római város romjait a Mecsekről lehordott törmelékréteg borította. A középkori építkezések során - a jelek szerint - rábukkantak a római épületekre, a temető sírjaira, de ezekben csupán építőanyag nyerésére szolgáló „kőbányákat" láttak, és feltehetően a sírokból előkerülő értékes leletek a megtalálót gazdagították. A középkorban a várost körülfogó várfal építésénél bőven felhasználhatták a római épületek romjaiból előkerült köveket. Már 1716-ból ismerünk adatokat arról, hogy az egykori jezsuita kollégium építése alkalmával festett falú sírépítmény bukkant elő. 1780-ban került elő a napjainkig is fennmaradt, megőrzött I. festett sírkamra. A múlt században előkerülő leletek ráirányították a figyelmet a Pécs területén elhelyezkedő római kori romokra, amelyek azt jelezték, hogy a mai Pécs városa alatt nagy római település és telep található. Ennek a városnak a maradványait már a XIX. században az idézett római útikönyvekben megjelölt Sopianae városával azonosították, és ezt az azonosítást a kutatók mai napig is egyöntetűen elfogadják. Szinte természetes kérdésként merült fel a város történetével foglalkozó kutatókban, hogy hol is feküdt a mai város alatt a római kori város, és hol helyezkedtek el a temetők. A legutóbbi évtizedekben előbukkant leletek, csatornázás, építkezések során előkerült falmaradványok és sírok lehetővé tették azt, hogy a római város és a temetők helyét pontosan meghatározzuk. A korábbi kutatások során többféle elképzelés merült fel a római város helyére vonatkozólag, így egyesek a Szigeti külvárosba, más kutatók a Budai külvárosba helyezték. Pécs történetének századunk első felében élt jeles kutatói - Szőnyi Ottó és Gosztonyi Gyula - elvetették ezeket a feltevéseket, mivel az említett területeken vagy egyáltalán nem, vagy meglehetősen gyér számban bukkantak elő római kori épületnyomok. Ezzel szemben a mai belváros délnyugati részében az építkezések és csatornázások alkalmával csaknem mindenütt római kori épületeket, pénzeket és egyéb leleteket találtak. A város helyének pontos meghatározását nagy mértékben előrevitték az általunk 1954-től Pécs területén szinte megszakítatlan folyamatossággal folytatott ásatások. A leletek elhelyezkedéséből arra a következtetésre jutottunk, hogy a római kori várost északon a Sallai utca, nyugaton a Petőfi tér. Kórház tér, Rákóczi út, délen a Szálai András utca határolta, míg keleti határát pontosan nem ismerjük, ez feltehetőleg a Bem utca vonalában volt. Nem lehet kizárni azonban azt a lehetőséget sem, hogy a mai Kossuth tér, Hal tér területe is a római kori város területére esett, mivel a Kossuth téren, Kossuth Lajos utcában is előkerültek római kori falmaradványok az építkezések során. A fenti leírásból következtetve a város kiterjedése kb. 500x400 m lehetett. Nem tudjuk pontosan megválaszolni azt a kérdést, hogy a város fallal volt-e körülkerítve, mivel mindezideig a római kori városfal és városkapuk nyomát megtalálni nem sikerült. Mielőtt a város épületeinek tárgyalására rátérnénk, röviden beszélnünk kell a város vízellátásáról. A római kori várost éppen úgy, ahogy részben ma is a modern várost, a Tettye forrás és a Mecsek déli lejtőjén levő forrá-