Bándi Gábor (szerk.): Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1979)
BARANYA MEGYE A RÓMAI KORBAN Fülep Ferenc—Sz. Burger Alice - Baranya megye a római korban
sai bebizonyították, hogy ez a lekövezett úttest nem a római korban keletkezett, mivel alatta középkori anyag feküdt. A Hal tér környékén azonban azt is sikerült megállapítani, hogy a kövezett úttest alatt döngölt, kaviccsal és sóderral fedett, K-Ny-i irányú úttest húzódik, amelynek déli szélén árokrendszer fut. Ezt talán azonosíthatjuk a Bogád felől befutó K-Ny-i főútvonallal. Rendkívül érdekes, hogy a Rákóczi út 38. sz. telken és a mai Rákóczi úti fürdő tájékán l-l római kori mérföldjelző kő került elő. Az egyiket Gordianus, a másikat Tacitus császár idejében állították fel. Köztudomású ugyanis, hogy a rómaiak a főútvonalakon ugyanúgy megjelölték az 1000 duplalépésnek megfelelő ún. „mérföldet" kövekkel, ahogy ma megjelölik az országutakon a km-ekben mért távolságot. Ezeken a mérföldköveken feltüntették annak a császárságnak a nevét és címeit, akinek uralkodása alatt az utat építették, ill. reparálták, továbbá a tartomány fővárosától, jelen esetben az Aquincumtól mért távolságot. így a Gordianus császár nevével jelzett mérföldkövön a császár kitüntető címeit és az Aquincumtól számított 117. mérföldet tüntették fel, ami azt jelenti, hogy ez a mérföldkő Aquincumtól 173 km-re állott. A Tacitus császár idejében állított mérföldkövet 275. október és 276. május közé eső időben állították fel, mivel Tacitus csak ilyen rövid ideig viselte a császári méltóságot. Ezen a mérföldkövön nem tüntették fel azt, hogy a mérföldeket honnan számítják, a mérföldek száma pedig 5. Tehát ez valamelyik kiindulási ponttól, talán éppen Sopianae-tól számítva 5 mérföldre, azaz kb. 7,5 km-re állott. A város belső utcahálózatából egy másik K-Ny-i irányú, domború, döngölt kavicsból és sóderból készült utat a Dischka Győző utcában, az evangélikus templom kertjében vágtunk át két helyen. Amennyiben feltételezzük, hogy a Rákóczi út irányában a ledöngölt kavicsos úttest végigfut, ezzel párhuzamosan az előbb említett és az evangélikus templom kertjében megtalált ugyancsak K-Ny-i irányú utca is, akkor a Dischka Győző utca 5. sz. alatt, a Kórbonctani Intézet kertjében megtalált és a szegélyköve alapján feltételezhetően É-D-i irányú utca ezt a két K-Ny-i irányú utcát kötötte össze. Lehetséges, hogy a város belső úthálózata derékszögű utcákból állott, sakktáblaszerűen elrendezve és ezek az egymást derékszögben metsző utcák egy-egy négyzetes háztömböt, insulát határoltak. A Mecsek déli lejtőjén, a síkság és a hegyvidék találkozásánál fekvő római város területén olyan feliratos kőemlék, vagy egyéb lelet, ami a város nevét megőrizte volna, mindezideig nem került elő. Azonban a római útikönyvek és források megemlékeznek a Duna-Dráva szögében elterülő, több fontos út csomópontjában fekvő római városról. Ezek szerint ennek a városnak a neve SOPIANAE volt. Hogy honnan származik ez a többesszámú alakban ránk maradt városnév, ezt egyelőre homály borítja; a város nevének eredete körül sok vita dúlt a régészeti és nyelvészeti irodalomban. Az egyik felfogás szerint az elnevezés a környék kelta eredetű lakosságától származik, és a Sopianae szó tövét képző „Sop" szó jelentése állóvíz, folyóvíz, mocsár, rét stb. A kelta elnevezés elrómaiasodott alakja lenne a Sopianae név, többes számú alakja pedig a város területén elszórt, több kisebb település gyűjtőneve. A másik felfogás szerint Sopianae nevét személynévből képezték,
