Bándi Gábor (szerk.): Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1979)

BARANYA MEGYE A RÓMAI KORBAN Fülep Ferenc—Sz. Burger Alice - Baranya megye a római korban

A római birodalom az i. e. II. század közepétől kezdve terjeszkedett a Balkán-félszigeten, és közeledett hazánk területe felé. I. e. 35-ben Octavianus - a későbbi Augustus császár - DNy felől egész a Száva folyóig nyomult előre és elfoglalta a Száva és Kulpa folyók összefolyásánál lévő Siscia (Sisak, Jugoszlávia) városát. A római hódítás azonban ekkor megtorpant, és csak i. e. 15-ben került sor újabb római hadjáratra a későbbi császár, Tiberius vezetésével. Ez a hadjárat a Dráva-Száva közének keleti részét érintette és feltehető, hogy a hódítás már ekkor elérte a Dunát. A rómaiak i. e. 12-9 között vették birtokukba a Szávától É-ra fekvő területeket, tehát ettől az időtől kezdve számíthatjuk a római uralom kezdetét a Drávától É-ra elterülő mai Baranya megyében is. Előbb röviden felvázoljuk, hogy mit tudunk a Pannónia DK-i részén elterülő mai megye ókori földrajzáról, majd áttekintjük azokat a megye területére eső egykori római településeket a vérkeringési hálózatot jelentő fontos útvonalak mentén, amelyek a római hódítás után vidékünkön kiépültek. A területre vonatkozó antik földrajzi elnevezések két adatra szorítkoznak: az egyik adat a Duna-Dráva szögletébe eső AUREUS MONS-ra vonatkozik, amely azonban Jugoszlávia területére esik, s így nem tartozik tárgyalásunk körébe. A másik adatot egy ún. mártír-akta őrizte meg számunkra, amely a MÖNS PINGUIS nevét említi. A legújabb magyar kutatásban kísérlet történt arra, hogy ezt a helynevet a keleti Mecsekben lévő Geresdi hegységgel azonosítsák, ezt azonban a magunk részéről nem látjuk bizonyítottnak. A mai Baranya megye területéről a Duna (Danuvius) és a Dráva (Dravus) folyók kivételével az ókori forrásokban egyetlen folyó, vagy tó említése sem maradt fenn. Az egykori települések történetét lejjebb fogjuk sorra venni. Az úthálózat tárgyalásánál előre kell bocsátanunk azt, hogy semmiféle adattal nem rendelkezünk a római hódítást megelőző, korábban kiépített utakra vonatkozólag. Mindenesetre azt megjegyezhetjük, hogy az ilyen természetes utak, elsősorban a folyóvölgyekben, a Duna és Dráva völgyében bizonyára ősidők óta megvoltak. Számolnunk kell olyan helyi jelentőségű utakkal is, amelyek a terület belsejébe is biztosították a közlekedést, amelyen már a hódítást megelőző időkben a kereskedők eljutottak területünkre, és amelyek az előnyomuló római hadsereg számára is jól-rosszul kiépí-