Bándi Gábor (szerk.): Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1979)

BARANYA MEGYE AZ ŐSKORBAN Bándi Gábor—F. Petres Éva—Maráz Borbála - Késő vaskor

malom - 3—

f— 1 csontvázas, 1 urnasír. Valamivel több tehát a csontvázas temetkezések száma, de nem kizárólagos. A III—II. századi nagyobb létszámú temetők anyaga mind régi ásatásból vagy gyűjtésből származnak, így ritusbeli megfigyelésük hiányos. Vegyes rítusra lehet következtetni a nagyobb pécsi temetők közül PécsKöztemető anyagából: a sok ép tárgy alapján csontvázas temetkezést, a meghajlított fegyverek után urnatemetkezést tételezhetünk fel. (Bár a meghajlított fegyver [itt lándzsa] önmagában nem teljes bizonyíték az urnatemetkezésre, mert néhány esetben csontvázas sírba is tesznek meghajlított darabokat.) Görcsöny 20 sírra rekonstrált temetőjében hét sír biztosan csontvázas temetkezés volt. A III. századi Gerényes, urnatemető, míg a II. századi sásdi sír csontvázas temetkezés volt. Vegyes ritusú a II. századi Kővágószőllős-Delta úti kis temetkező hely is. Mint hiteles feltárás, itt figyelhető meg részletesen a temetkezési mód. Megérdemli a részletes ismertetést ez a lelőhely azért is, mert égetéses sírjait, ennek a szokásnak sajátos változata, a szórt hamvas temetkezés rítusa szerint helyezték földbe. A csontvázas (1.) sír észak-dél tájolású volt, a fej északon feküdt. A sírt nagyobb, 30-40 cm nagyságú kövek borították. A kőanyag a feltáró megfigyelése szerint a Jakabhegyről származhatott. Az egyik szórt hamvas sír (2.) ettől 10 m-re volt. A sír 60 cm mélyen, 40-50 cm átmérőjű hamus foltként jelentkezett, szét szórt apró csontokkal vegyesen: az elégetett halott maradványai, erre helyezték rá a tárgyakat, fegyvereket, edényeket. Urna és mélytál a gerényesi hamvasztásos temetőből