Bándi Gábor (szerk.): Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1979)

BARANYA MEGYE AZ ŐSKORBAN Bándi Gábor—F. Petres Éva—Maráz Borbála - Késő vaskor

A harmadik, ugyancsak szórt hamvas sírt, 95 cm mélyen helyezték el, itt nagyobb, 2,85X1,30 cm felület volt átégve, amelyen faszénnel vegyes csontdarabkák és néhány alaktalan vastörmelék hevert. A sírt itt is kövekkel rakták körül. (1-2. sír Kováts V., 3. sír Bandi G. leletmentése: JPM Adattár Kővágószőllős (8, 11.). A halotti szertartás rekonstruálását a következőképpen kísérelhetjük meg: a 3. sír esetében a halott elégetése a helyszínen, a sír helyén történhetett. A megfigyelt folt nagysága, az. átégett, csonttal, faszénnel vegyes réteg megengedi ezt a feltételezést. A 2. sír kis hamus, kerek foltja a külön máglyán, nem a sír helyén történt hamvasztást látszik igazolni, ahonnan csak a megmaradt hamuval vegyes csontok kerültek a sírba. A szórt hamvas temetkezés szokását a kelták által itt talált illyr őslakosság is alkalmazta, elég ha a szentlőrinci temető hasonló ritusú sírjaira emlékeztetünk. Csak a legfontosabb ritusbeli egyezéseket felidézve: az egyszerűen földre szórt hamvak és mellékletek (10., 55., 68. sír), a kövek közé hintett hamvak (44. sír) vagy a kőborítású temetkezés (24., 46. sír) egyaránt megtalálhatók voltak. Az i. e. VI. század közepétől gyakori a szkita kori Alföld csoport temetőiben is. A La Tène időszakban is általánosan alkalmazott temetkezési mód, a Kárpát-medencében az urna temetkezéssel egyidőben és gyakran egy temetőben is feltűnnek, ami a fentiek figyelembe vételével érthető. A Kárpát-medencén kívül, a kelta területen másutt is alkalmazott temetkezési ritus elterjedésénél a helyi őslakosság, szkita szokások egyaránt hathattak, területi és időbeli eltérésekkel. (A Kárpát-medence legkorábbi szórthamvas kelta sírjai, a Rozvágyi (Szlovákia) és a Sopron-Bécsidomb-i LT B, IV. századból származó sírok). Történeti összefoglalás Összegezve a régészeti adatok adta képet: a III—II. században a Balkánról visszatérő csapatok maradványai, majd a scordiscusok Száva torkolattól felhúzódó kisebb csoportjai telepedtek le, mégis a terület nem lett sűrűn lakott. Még viszonylag a későbbi Pécs város területe látszik a leglakottabbnak, bár itt is, mint minden következtetésünknél, figyelembe kell vennünk a nem rendszeres kutatásból származó, a véletlen adta leletek esetlegességét, amely egy város esetében a gyakoribb földmozgatásból is adódhat. Mégis, mindezt figyelembe véve, Pécs és környékének puszta lelőhely felsorolása is - a legkorábbi, IV. század végén kezdődő, a III. században is használt Pécs-Gyárváros-Basamalmi temető, Pécs-Köztemető nagy zömmel III—II. századi anyaga, Pécs-Vasas II. században földbe került harcos sírja, Pécs-Makárhegy III—II—I. századi telep - olyan sűrű településnek látszik, amely kisebb centrumot jelezhet itt a III—II. század folyamán.