Bándi Gábor (szerk.): Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1979)

BARANYA MEGYE AZ ŐSKORBAN Bándi Gábor—F. Petres Éva—Maráz Borbála - Késő vaskor

Hasonlókat Novi Banovci, Törökszentmiklós-Surján sírjaiból ismerünk, az utóbbiakat ugyanaz a műhely készíthette, amely a sírban talált díszes zománcos berakású, állatfejes kapcsolójú övet. Ez a sír a II. században került földbe. A Kővágószőllősi-Delta úti sírok bizonyos mértékig hitelesítik a PécsVasas, nagyobb létszámú temetőt feltételező szórvány leletei között egy, nem ásatásból származó, de sírként számontartott együttest. Ugyanazok a tárgyak: három hólyagos lábperec, csavart öv és a már említett két gonbos fibula kísérik a nyilvánvalóan ugyanakkor, a II. század folyamán földbe került sír halottját. A lelőhely többi, nem összefüggő egységeként számontartott darabja a III. századtól a II. századig jelöli a temető használatát. Kővágószőllős másik lelőhelyén, a Vízesésnél talált magányos sír, mellékletei alapján (lapos babos karperec, lándzsa, kard és talán pajzshoz tartozó bronz lemez) a III. század folyamán kerülhetett földbe. A valószínűleg néhány sírós temetkező hely kategóriába tartozó Siklósnagy falu és a nagyobb (kb. 20 sírósra tehető) Görcsöny, a II. század temetkezőhelyei voltak. A fennmaradt anyag (csavart öv, olló, kétkorongos kard, visszahajlított lábú fibula, gombos tagolt testű fibula) ezt az idő megállapítást teszi lehetővé. Temetkezési ritus Ha a temetkezési ritus szerint nézzük a fenti, III—II. századi temetkezéseket, sőt az egész eddig tárgyalt kelta korszak - tehát az első időszak (IV. sz. vége - III. sz. eleje) néhány sírját is figyelembe vesszük, - nem válik szét határozottan a csonvázas és az égetéses temetkezés szokása. A csontvázas temetkezés szokását területünkre, az általános felfogás szerint, a kelták hozták magukkal, míg az itt lakó illyrség és szkita kultúrájú népek is elégették halottjaikat. Természetesen ez csak nagy vonalakban van így. Kétségtelen, hogy a korábbi korszakok közül a bronzkor általános temetkezési formája valóban az égetéses ritus volt területünkön, de már a bronzkor folyamán is egyes népek, mint a halomsiros kultúra népe, eltemették halottjaikat, régészeti szaknyelven: csontvázasán temetkeztek. Ugyancsak ismerte és használta ezt a temetkezési módot a kelták által itt talált V-IV. századi pannon őslakosság egyrésze is. Ezért nem meglepő, hogy a két temetkezési mód a kelta foglalás első idejétől kezdődően párhuzamosan használatban volt. Egyik sem volt idegen az itt lakó népek számára: akár párhuzamosan élhetett mint a csontvázas temetkezés gyakorlata, akár az ősibb, de itt általánosabb égetés gyakorlata újítódott fel és került át a kelta rítusok közé. így érthető az a teljes öszszefonódás a temetkezés módjában, szokásában, amely sem korszakonként, sem temetőként nem választható szét minden esetben. A legkorábbi, a foglalás idejét jelző temetkezések: Pellérd - csontvázas sír, Szűr - urnába temetkező égetéses sír, Pécs-Gyárváros - Pécs-Basa-