Bándi Gábor (szerk.): Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1979)

BARANYA MEGYE AZ ŐSKORBAN Bándi Gábor—F. Petres Éva—Maráz Borbála - Késő vaskor

Lószerszámozás rekonstrukciója a szentlőrinci temető 52. sír leletei alapján (Jerem E. nyomán) [Mora

va], az utóbbi nagy gombos lábbal, tehát későbbi változatban). Hunyadi I. az általa ismert darabokat a LT B - C átmeneti típusok között sorolta fel (LT = La Tène, így jelöli a régészet a keltákhoz köthető anyagi kultúra tárgyait, a svájci hasonló nevű lelőhely után. Az A - D jelzés az időben egymást követő periódusokat, nagy vonalakban az i. e. V-I. századig terjedő idő felosztását jelenti). J. Filip II. századra keltezi az ott előkerült darabokat. Lehetséges, hogy a magyarországi darabok - hasonlóan a többi, később divatos, hangsúlyozottabban filigrán technikát utánzó ékszerekhez - területünkön készültek, helyi műhely termékei és csak később jutottak tőlünk északabbra. Maga a fibula alakja, feltétlenül korábbi hagyományokat őrző forma, hasonlók, de tömör háttal és berakásos díszítéssel, V-IV. századi környezetből ismertek német és ausztriai temetőkből. (Nebringen 18. sír - Dürrnberg 19. sír.) A sírban talált övkarika lapos bronzlemezből készült, apró vésett, vonalas mintával. Hasonlót ismerünk Cakóházáról (Győr-Sopron m.) a 2. sírban. Hasonló korú a Szűrön talált, égetéses ritus szerint eltemetett harcos sírja, kard töredékeivel, kerek, babérlevélalakú lándzsával, lapos korongban