Bándi Gábor (szerk.): Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1979)

BARANYA MEGYE AZ ŐSKORBAN Bándi Gábor—F. Petres Éva—Maráz Borbála - Késő vaskor

végződő vaskéssel és korai gomboslábú fibulával. A mellékletek zöme (lándzsa, kés, fibula) a IV. században vagy a III. század elején készültek, a sír a századfordulón kerülhetett földbe. A sír tárgyai közül a gomboslábú fibula a legrégibb, ez a változata (Hunyady LT B sémá'ú, b. csoport) az Északkelet-Dunántúlon csontvázas sírból, egészen korai, Nyugat-Európában LT A-B (V-IV. század) idejére keltezhető drót karpereccel együtt került elő legújabban (Dinnyés). LT B típusú a kés is, Sopron-Bécsi-domb leletanyagában, az ausztriai Dürrnberg sírjaiban pedig szinte sorozatban találjuk meg. Pécs területe is a korán betelepült helyek közé tartozik, a Pécs-Gyárváros területén talált három csontvázas sír alapján. Köztük egy harcos sír: áttört koptatójú kardja és széles lapú lándzsája a IV-III. század fordulóját jelzi. A 2. sír ékszerei közül két ívelt, gerezdes kengyelű fibula egészen régi formát idéz. Töredékes állapotuk a formájuk pontos meghatározását megnehezíti, de ez a gerezdes, gyöngyözött hát általában a LT B időszak münsingeni vagy duxi típusú fibuláinak sajátossága. Münsingeni változattal, kerek korongos lábbal végződő tűt ismerünk Egyházasfaluból (Győr-Sopron m.), ahol többek közt korai, pecsétlős végződésű nyakperec, rovátkolt karperecek együtteséből került elő. Gyöngyözött kengyelű duxi változatot számos helyről sorolhatunk, Északnyugat-Dunántúlról Győr-Üjszállás, Ménfőcsanak sírjaiból, csontvázas temetkezésből ismertek. A nálunk a IV. században használatban lévő ékszer kialakítása még előbbi időre nyúlhat vissza, megtaláljuk az ausztriai Dürrnberg sírjaiban is. Pécsi példányaink, ha lehet még régebbi előzményeket idéznek, ívelt, tagoltan gerezdéit kiképzésük a Hallstatti-kor formáit idézik. A sír hétrészes bronz hólyagos bokaperec párja a IV-III. század viselete. A 3. sír pecsétlős, gyöngyfűzéres karperece (párhuzamait megint csak a Nyugat-Dunántúlon, pl. Koroncón találjuk meg) szintén a IV-III. század ékszere, míg a kék üveggyöngyök a délhez kapcsolódó, korábbi helyi ízlés fennmaradásának vagy még párhuzamosan élő divatjának bizonyítéka. A temető legkésőbbi darabjai a 2. sír nyeregalakú bronz gyűrűje és a lignitként jelölt karperecei. Az utóbbiak pontos anyag meghatározása híján (amely korukat perdöntőén megállapítaná), csak azt tudjuk mondani, hogy bár általános divatjuk később terjed el, viseletük a Hallstatti-kortól nyomon követhető. Ennek a lelőhelynek szerves folytatása a Pécs-Basamalom dűlőben számontartott hely, ahol ugyancsak csontvázas sírból kard, lándzsa, pajzs töredéke és egy jellegzetesen korai, ún. lencsealakú palack került elő. Ez a fajta edény az ausztriai keltáknál a legkorábbi (V-VI. századi) edényformák közé tartozik, s bár magyarországi darabjainak kevés kivétellel nem az eredeti, egészen nyomott alsórésszel készültek, azért ugyanaz a készítői elgondolás és ízlés hozta létre. 12 „Baranya az őskortól" 177