Bándi Gábor (szerk.): Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1979)

BARANYA MEGYE AZ ŐSKORBAN Bándi Gábor—F. Petres Éva—Maráz Borbála - Késő vaskor

zió, amelynek egyfelől Itália, másrészt Hercynia Silva (a Rafna felső folyása körüli erdős vidék a Kárpát-medencéig) volt az iránya (Livius V. 34., PompeiusTustinus XXIV. 4.) A leírás történeti tényeket takar: tudjuk, hogy 388-87-ben már Rómát ostromolták a kelták és ha ehhez hasonló konkrét adatunk hiányzik is a Kárpát-medencére vonatkozóan, a régészeti adatok hasonlóan igazolják a vándorlásnak ezt az irányát is. A régészeti leletek, a legkorábbi sírok mellékletei, a IV. század folyamán kerültek a földbe a Dunántúl nyugati, északnyugati részén (Sopron-Bécsidomb, Fertő-tó környéki leletek), talán egészen Győr vonaláig, jelezve az érkező keltaság foglalásának első szakaszát. A Duna mentén hatoltak tovább még a IV. század alatt, (Pilismarót) de egy másik útvonalon is: északnyugat-délkelet irányban a Balaton felvidékig (Badacsony, Keszthely-Csórégödör, talán a Zala megyei leletek egy része). A legújabb északkelet-dunántúli leletek alapján felvethetjük annak a lehetőségét is, hogy ez az átlós irányú előrehatolás, amely a völgyek és folyók vonalát követte, ezzel egyidőben még a IV. században a Velencei-tó partjait is elérte (Dinnyés). Úgy tűnik, hogy a Dél-Dunántúl foglalása is, az északnyugatról délkeleti irányba haladó mozgás szerint történt. A Zala (Magyarszerdahely, Andráshida) és Somogy megyei korai lelőhelyek közzététele fogja erre megadni a végleges választ. Foglalás, kelta betelepülés a Dél-Dunántúlon A Dunántúl foglalására vonatkozó egyik auctor-adat hosszú harcokat jelez a pannonokkal, akiket csak fokozatosan tudtak leigázni a behatoló kelták (Pompeius Trogus). Ez valószínűleg látszik és korábban úgy tűnt, hogy a foglalás első fázisában a Dél-Dunántúl, így a mai Baranya megye területének pannon lakói is, ellenálltak a hódítóknak. Erre utalt a beremendi és szentlőrinci temető anyaga, ahol még a IV. században is temetkeztek az őslakók. A kelta leletanyag részletes elemzése alapján úgy látszik, hogy már a IV. század folyamán a kelta betelepülők is temetkeztek a megye területén. Néhány olyan lelőhely van ezen a területen ahol a sírok anyaga, a halott mellé került tárgyak az i. e. IV. században készültek és legkésőbb a IV. század végén, legfeljebb a III. század fordulóján kerültek földbe. Ilyen a Pellérden talált sír: csontvázas temetkezés. Lelete kevés, két fibula és egy bronz övkarika. A fibulák: duxi típusú fibula, amely területünkön az i. e. IV. századtól kezdve használt. A másik a Hallstatti-kori doboshátú fibulára emlékeztető forma, filigránt utánzó, rozettás dísszel. Ebből a formából még egy példányt ismerünk Baranya területéről, közelebbről meg nem határozható, ismeretlen lelőhelyről. Megtalálható a Tiszántúlon, Gyoma-Egei halom temetőjében, ahol i. e. III. századra keltezte ásatója. Üjdiósgyőrön és Kósdon (20. sír) is előfordult. A forma Csehszlovákia területéről is ismert, (Velteze, [Louny], Lednice