Bándi Gábor (szerk.): Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1979)

BARANYA MEGYE AZ ŐSKORBAN Bándi Gábor—F. Petres Éva—Maráz Borbála - Késő vaskor

Kultusz A beremendi 2. sírban és a temető területén szórványként előkerült bronz pálca, másképp „jogar". Kis farúdra hajlított bronzlemez, felső és középső, olykor alsó részén is, karikákkal oda­erősített trapézalakú kis bronzlemezek lógnak. A rúd és a lemezek is díszítettek, geometrikus, és poncolt körkörös plasztikus díszítéssel. Hasonló pálcák voltak a szentlőrinci temető sírjaiban, Ve­lemben, de ismertek a szlovéniai temetőkből, ­különösen Smarjeta környékéről - és Ausztriából is. Eredete az itáliai vénét területhez fűződik, az Este, Padua környéki temetőkhöz (ahol az Este II. és III. periódus idején fordult elő). Mindig gazdag női sírok tartozéka, Szentlőrin­cen egyszer gyermek sírjában is volt. Elnevezése, a „jogar", talán nem is megfelelő, hiszen nem ki­fejezetten hatalmi jelvény (bár bizonyos társadal­mi helyzetet is jelöl), inkább kultusztárgy lehe­tett. Jelentését az itáliai Este-Baratele szentély anyaga adta meg: Reiüa vénét istennő kultuszá­hoz kapcsolódtak ezek a kegytárgyak, aki gyó­gyító és termékenységet biztosító istenség volt. A vénét istennő kultusza rokon vonásokat mutat a spártai Artemis-Orthia kultusszal. Az Estében feltárt szentély tanúsága szerint az istennőt a kö­zépső Hallstattikortól kezdődően, az i. u. II. szá­zadig tisztelték, tehát kultusza a kelta, majd a római időkben is fennmaradt. A nagy tömegű kultusztárgy között feliratos pálcák is voltak, de formailag is osztályozták őket, így a plasztikus pontokkal díszített darabok a keleti-alpi szitula művészet Certosa fibulák viseletével egykorú sza­kasza idején terjedt el a fent körvonalazott terüle­ten (V. század - IV. század eleje). A Dél-Dunán­túlon a vénetekkel való kapcsolat fontos tárgyi bizonyítéka, még akkor is ha esetleg nem itáliai Bronz jogar (Beremend) hanem valamelyik közelebbi helyi műhelyben ké­szült. A szentlőrinci temető sírszáma lehetővé teszi a temetkezési szokások las­sú változásának megfigyelését. Ebben az időszakban egyre több a csontvá­zas sírok száma és az égetéses temetkezési szokás, - az urnába temetkezés, vagy a földre szórt hamvak - az előző korok hagyományos rítusa a Kárpát­medencében, átmenetileg csökkent.

Next

/
Oldalképek
Tartalom