Bándi Gábor (szerk.): Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1979)

BARANYA MEGYE AZ ŐSKORBAN Bándi Gábor—F. Petres Éva—Maráz Borbála - Késő vaskor

Kultusz A beremendi 2. sírban és a temető területén szórványként előkerült bronz pálca, másképp „jogar". Kis farúdra hajlított bronzlemez, felső és középső, olykor alsó részén is, karikákkal odaerősített trapézalakú kis bronzlemezek lógnak. A rúd és a lemezek is díszítettek, geometrikus, és poncolt körkörös plasztikus díszítéssel. Hasonló pálcák voltak a szentlőrinci temető sírjaiban, Velemben, de ismertek a szlovéniai temetőkből, különösen Smarjeta környékéről - és Ausztriából is. Eredete az itáliai vénét területhez fűződik, az Este, Padua környéki temetőkhöz (ahol az Este II. és III. periódus idején fordult elő). Mindig gazdag női sírok tartozéka, Szentlőrincen egyszer gyermek sírjában is volt. Elnevezése, a „jogar", talán nem is megfelelő, hiszen nem kifejezetten hatalmi jelvény (bár bizonyos társadalmi helyzetet is jelöl), inkább kultusztárgy lehetett. Jelentését az itáliai Este-Baratele szentély anyaga adta meg: Reiüa vénét istennő kultuszához kapcsolódtak ezek a kegytárgyak, aki gyógyító és termékenységet biztosító istenség volt. A vénét istennő kultusza rokon vonásokat mutat a spártai Artemis-Orthia kultusszal. Az Estében feltárt szentély tanúsága szerint az istennőt a középső Hallstattikortól kezdődően, az i. u. II. századig tisztelték, tehát kultusza a kelta, majd a római időkben is fennmaradt. A nagy tömegű kultusztárgy között feliratos pálcák is voltak, de formailag is osztályozták őket, így a plasztikus pontokkal díszített darabok a keleti-alpi szitula művészet Certosa fibulák viseletével egykorú szakasza idején terjedt el a fent körvonalazott területen (V. század - IV. század eleje). A Dél-Dunántúlon a vénetekkel való kapcsolat fontos tárgyi bizonyítéka, még akkor is ha esetleg nem itáliai Bronz jogar (Beremend) hanem valamelyik közelebbi helyi műhelyben készült. A szentlőrinci temető sírszáma lehetővé teszi a temetkezési szokások lassú változásának megfigyelését. Ebben az időszakban egyre több a csontvázas sírok száma és az égetéses temetkezési szokás, - az urnába temetkezés, vagy a földre szórt hamvak - az előző korok hagyományos rítusa a Kárpátmedencében, átmenetileg csökkent.