Bándi Gábor (szerk.): Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1979)

BARANYA MEGYE AZ ŐSKORBAN Bándi Gábor—F. Petres Éva—Maráz Borbála - Késő vaskor

Népesség Míg a beremendi temető anyaga a különböző irányú kapcsolatok, etnikai, kulturális hatások körvonalazására adott lehetőséget, a szentlőrinci temető elemzése emellett, még a korszak történeti és társadalmi vizsgálataihoz is nyújt adatokat. A népességre vonatkozó demográfiai adatok viszonylag jó életkörülményeket tükröznek: az átlag életkor 33 év, amely a vaskorban magasnak számít. 58 meghatározható individum alapján, a nemek megoszlása: 34:24 a nők-férfiak aránya (ebből 7:7 a leány-fiú gyermekek száma). A nők átlag életkora (30 év körül) alacsonyabb volt mint a férfiaké. A csontok biokémiai vizsgálata a D vitamin hiányát főként a húsz év alatti nőknél mutatta ki. A fogak vizsgálata bőséges A és elegendő C vitamin tartalmat jelzett. Ebből az adatból és a sírokban található ló, marha és disznó csontok alapján - amely a sírba helyezett áldozat volt és a kor étkezési szokásaira is rávilágít - bőséges húsfogyasztásra következtethetünk. A további biokémiai vizsgálatok igen magas koleszterin anyagot is kimutattak - gyakori lehetett az érrendszeri panasz. Gyöngysor (Beremend) Férfi viselet, fegyverek A férfi sírokban a korszakra jellemző harci eszközök: a vas lándzsa és kés voltak. A kétféle típusú lándzsa (hosszabb és egyenlő arányú nyél-lap változatok) ugyancsak déli kapcsolatot mutatnak, eltérőek a Dunántúl többi területén használt, vagy az Alföld szkíta jellegű lándzsáitól. Gyakoriak a kések a sírok mellékletei között, a lándzsa-kés felszerelés a korszak fegyverzetére jellemző együttes. A kés nemcsak a férfiak fegyvere volt, egyik változatából a női sírokba is helyeztek. A két fontos temetőhöz egy harmadik lelőhelyet is kapcsolhatunk Baranyában, Magyartelek. Sajnos csak szórványleletként, fibula töredékek kerültek itt elő, a több darabból egy, a pannon területen készült típus, szám-