Bándi Gábor (szerk.): Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1979)

BARANYA MEGYE AZ ŐSKORBAN Bándi Gábor—F. Petres Éva—Maráz Borbála - Űjkőkor

ÜJKÖKOR Körös kultúra (Medina-típus) és a Dunántúli Vonaldíszes Kerámia népe Távol a Kárpát-medencétől, a Közel-Kelet mediterrán éghajlatú síkságain és táblásvidékein bontakoztak ki az emberiség fejlődésének egyik legfontosabb gazdasági-társadalmi változásának körvonalai, 6-7 ezer évvel időszámításunk előtt. A változást újkőkori forradalomnak, a tudatos élelemtermelésre való áttérés időszakának nevezzük. Ebben az időben a mi vidékünkön, régészetileg alig ismert, vándorló, kisebb mezolitikus embercsoportok éltek, gyűjtögetéssel, halászattal-vadászattal foglalkozva. Évezredek teltek el, számunkra szinte nyomtalanul, míg a Balkán félsziget folyóvölgyeiben, az Al-Duna vidékén és a D-Alföldön élő későmezolitikus őslakosság körében ismertté vált a növénytermesztés és állattenyésztés. Ma még vitatott a kutatásban, hogy a legkorábbi neolitikus kultúra az Alföldön, - a jellegzetes csípett díszű kerámiát készítő Körös csoport, - Kisázsiából és Thesszáliából vándorolt északra, vagy helyi eredetű, s csupán a neolitikus forradalom vívmányainak megismerése emelte ki e népcsoportokat az ismeretlenség homályából. Jelen ismereteink szerint a legkorábbi neolitikus közösségek, a Tisza-Maros vidékén, a Duna-Tisza köz déli felében éltek. A Duna balpartján Fajszon ismerjük legnyugatibb előfordulását, míg a legutóbbi években a mohácsi síkságon is előkerültek a kultúra leletei (Mohács, Lánycsók). Kalicz Nándor és Makkay János a Dunántúl egyik fontos DK-i kapujának vidékén, a Sió környékén körvonalazták, az ugyancsak a Körös-csoporttal rokon ún. Medinatípusú leleteket. A medinai és Harcz-nyanyapusztai települések anyaga szoros összefüggést mutat a Körös-csoport fiatalabb lelettípusaival, sőt határozott átmenetet is képvisel a kialakuló helyi Dunántúli vonaldíszes kerámia felé is, amely egy fél Európát átfogó gazdasági-politikai érdekközösséget jelentő kultúra egyik csoportjaként, minden bizonnyal erős dunántúli őslakosságból, éppen e Sió-vidéken benyomuló déli kapcsolatok hatására születhetett. A Dunántúl területe, közvetítőként nyugat-északnyugat felé, e vonaldíszes kerámiát készítő népnek legkorábban adott otthont Közép-Európában. A déli hatások közvetítésében, a gazdasági és szellemi ismeretek átvételében a DKdunántúli területek vonaldíszes kerámiás lakosságának, fontos szerepe volt. Az észak felé közvetítő utak elsősorban a Duna mentén lehettek. A baranyai és tolnai partvidék lelőhelyein, - Mohácson, Dunaszekcsőn, Lánycsókon és Pécsett, — ismerjük a legrégebbi vonaldíszes települések leleteit. Sajnos a baranyai területen értékelhető telepásatás még nem volt, így a kultúra min-