Bándi Gábor (szerk.): Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1979)

BARANYA MEGYE AZ ŐSKORBAN Bándi Gábor—F. Petres Éva—Maráz Borbála - Késő bronzkor

Árkolással díszített edény (késői urnamezős kultúra) Hasonló formák a tőlünk nyugatra eső területen, Ausztriában is előfordultak (Herzogenburg), korábban BC periódusba tartozónak vélték az osztrák kutatók. A magyar és cseh kutatás már korábban is megállapította, hogy BD-HA környezetben, vagyis olyan formákkal együtt található, amelyek a későbronzkor R BD végi, de az ezt követő R HA elejére is jellemzők. A dél-dunántúli telepek anyaga ezt a megállapítást erősíti meg. Kis csészéket, magas, perem fölé emelkedő füllel a késő Halomsiros kultúra idején készítettek először, majd számtalan változata születik az ezt követő időszakokban. Az egyszerű, háromszög keresztmetszetű fül mellett, amely a R BD periódus idején általánosan elterjedt, a magasfülű edények sokféle változata jellemzi területünket. Különösen gazdag a majsi és Pécsvárad-Aranyhegyi telep ilyen vonatkozásban, ahol a sajátosan képzett fülformák (szögletes, csúcsos, csavart) egész sora található. Néhány edényforma inkább a régibb Urnamezős kultúra sajátja: enyhén síkozott vállú edény, kis bütyökkel (Siklós, Mohács-Csele patak, Szajk), a dél-németországi régibb Urnamezős kultúra edényeihez hasonló. A kétíülü, ún. pseudo kantharos edény nagyon jellemző a dél-dunántúli Urnamezős kultúra edénymúvességére, ebben a periódusban tűnt fel (Pécs, Pécsvárad-Kossuth u., Lány csók-Ráctemplom). Gyakori az alföldi és általában a balkáni anyagban, tehát déli kapcsolatokra utal, hozzátéve, hogy helyi bronzkori előzményei vannak a magyar alföldi temetők edényformái között. A kétfülű edényt mind területünkön, mind az Alföldön sokáig készítették.