Bándi Gábor (szerk.): Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1979)

BARANYA MEGYE AZ ŐSKORBAN Bándi Gábor—F. Petres Éva—Maráz Borbála - Bevezetés

BEVEZETÉS Az időszámításunk előtti évezredeket, az őskor történetének fejezeteit a kőkortól a római hódításig, egy mai közigazgatási területen, szinte lehetetlenség összefoglalni. Baranya megye régészeti monográfiája e korai történet állomásait, az egymást váltó népek eredetét, a gazdasági és társadalmi kép főbb vonásait, a korszakváltásokat, ugyanúgy csak bizonyos kettősséggel képes egységbe foglalni. A források, vagyis a régészeti leletek, az egyes korok civilizációinak hátrahagyott tárgyi emlékei és a tudatos ásatások komplex megfigyelései, a települések és temetők, természetesen a megye mai határain belül maradva szolgáltatnak keretet, a történelem megrajzolásához. A monográfia egyes fejezetei, vagyis egy-egy régészeti kultúra történetének általános összefoglalásai, mégis az adott nép teljes elterjedési területének ismeretét hordozzák, sőt sokszor Kárpát-medencei méretekben a rokonságok és kapcsolatok szálait is. így válik a „lokális adatok" értéke hitelessé, így nyerhet tulajdonképpen indokoltságot maga a „megyei monográfia" is, közigazgatási határok előtti korokról lévén szó. Anélkül, hogy a helyi speciális vonások létét tagadnánk pl. a mai Baranya régi történetében, az őskor népeinek egymást váltó periódusai, a tárgyalt földrajzi zónában szinte kivétel nélkül dél-dunántúli történések voltak. A korszakok bemutatása előtt tehát nagyon is indokolt annak a természetföldrajzi és geopolitikai regiónak körülhatárolása, amely az őskor minden szakaszában magába foglalta a mai Baranyát is. Az ú'kőkortól kezdve, lényegében egészen a kelták megjelenéséig, - tehát az ie. IV. évezredtől az ie. III. századig, - a Kárpát-medence két világ, két civilizáció határán feküdt. DK-felől szinte folyamatosan kapta a mediterrán és balkáni őskor történeti és kulturális impulzusait, míg ÉNy-felől a középeurópai népek hullámai érintették, kisebb mértékben ugyan, de a bronzkortól kezdve egyre fokozódó intenzitással. A felvázolt átlós tengely mentén a legkritikusabb zóna a Duna vidéke volt. A Sió-Duna vonaltól kezdve tehát a Dunántúl löszös, alföldi jellegű része a Mezőföld is, a K-Kárpát-medencei kulturális régió része volt. A Balatontól ÉNy-ra eső. terület, egészen az Alpok keleti nyúlványaiig, s természetesen a Sió-Duna-Dráva által bezárt Dél-Dunántúl is, a közép-