Bándi Gábor (szerk.): Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1979)
BARANYA MEGYE AZ ŐSKORBAN Bándi Gábor—F. Petres Éva—Maráz Borbála - Bevezetés
európai kulturális régió DK-i határterülete volt, vagyis minden érintkezés és kölcsönös esemény színtere a két világ között. A mai Baranya, az őskor folyamán sok lokális színnel is rendelkező déldunántúli földra : zi egység szerves részének tekinthető. E történeti szempontból is megrajzolható egységnek határait nyugaton és északnyugaton a Zalafolyó és a Balaton, északkelet-kelet felé a Sió és a Duna, délen a Dráva, illetve bizonyos értelemben a Dráva-Száva közi alacsonyabb hegyvidék jelentette. A főbb határokkal jelölt területen belül az egyes őskori periódusokban, éppen az események iránya és hatása miatt, több lokális mikroegység is kialakult. Ezek a Sió-Kapos-Koppány völgy, vagyis a Somogy-tolnai dombság és a Külso-Somogy, a leginkább perifériálisnak látszó Belső-Somogy, illetve a déli események számára nyitott, észak felől ugyanakkor jól védett Baranyai dombság és a Duna-Dráva szögi síkvidék. Különösen a későbronzkortól vált fontos szállásterületté a Mecsek és annak északi oldalán a völgységi és zselici dombvidék. * * # Az egyes őskori népek történetét, illetve jellemző régészeti hagyatékukat, a kutatástörténettől az elterjedésen át, önálló életük időrendi kérdéseiig, az újabb kőkortól kíséri végig e monográfia első része. Az egyes periódusok természetesen szorosan támaszkodnak a kutatás eddigi és mai ismereteire. Az összkép így közel sem egységes, ami az eredményeket illeti. A megye múzeumi forrásanyaga, pontosan tükrözi az elmúlt 80-90 év régészeti gyűjtését és kutatást. Mivel az itt élt őskori népek legtöbbjének a baranyai vidék, csupán a teljes szállásterület egy részét jelentette, módszertanilag is megengedhetetlen e helyen az általános és teljes összefoglalás. A legjobban kutatott és a Dunántúl e részének őstörténetében kulcsfontosságú korszakok teljesebb értékű összegezéssel szerepelnek. A területünket periférikusán érintő, illetve máig is csak néhány lelőhellyel képviselt népek viszont, elsősorban a kronológiai folyamatosság érdekében kaptak szerényebb bemutatást. Az őskor (paleolitikum) historiailag értékelhető emlékeit Baranya területéről ezideig alig ismerjük. Csupán néhány adat utal arra, hogy a legrégebbi korokban is számolni kell az ember megtelepedésével a Dél-Dunántúlon is. A Mélyvölgyi kőfülkében középső paleolit kori, ember által feltört állatcsontok és tüzelésnyomok, a villányi löszhegy felsőpaleolit rétegében ugyancsak tűznyomok ismertek, egyelőre eszközök és eszközhulladékok nélkül. A részletesebben tárgyalt időszak az ie. IV. évezred kezdetétől indul, amikor az első új kőkori népek, a Duna-Dráva szögben a Körös-kultúra, a dombvidéken pedig a Dunántúli vonaldíszes kerámia népének települései megjelentek. Ettől az időtől kezdve, több magyar és külföldi kronológiai rendszerben számolva tárgyaljuk, az egyes korszakokat és azok periódusait: