Lovász György (szerk.): Baranya megye természeti földrajza - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1977)

II. GEOMORFOLÓGIAI KÖRZETEK (Lovász György)

A pleisztocénnek csak színező felszínfejlődési folyamata a hegység mészköves felszínének karsztosodása. Ez érthető is, hiszen az egész területhez képest ez a felszín viszonylag kicsiny területű. A legújabb vizsgálatok szerint a karsztosodás csak a pleisztocén elején indulhatott meg. A több kutatótól korábban idézett és kétségtelenül megtalálható idősebb kőzetekkel történt üreg-kitöltések minden bizonnyal másodlagos folyamatok. A mai karsztformák a pleisztocén második felében alakultak ki, illetve még ma is fejlődőben vannak. A hegység legáltalánosabb karsztformáinak, a dolináknak legtöbbje a pleisztocén folyamán a nem karsztos kőzetről mészkőre átöröklött völgyek talpán indult fejlődésnek, mint általában a hazai karsztokon (Jakucs L. 1971). A két mecseki barlang lényegében vízszintes kifej főd ésű és a mai, holocén völgytalpakhoz igazodik. Ez azt igazolja, hogy ezeknek a pleisztocén legvégén és a holocénban volt a legnagyobb fejlődési időszakuk. A hegység karsztja végeredményben Jakucs L. (1971) allogén karszt-típusába tartozik, amennyiben a karsztosodás kezdetekor fokozott, ma kissé mérsékeltebb formában az idegen, nem mészköves területről származó vizek jelentős mértékben részt vettek a karsztosodás folyamatában. A pleisztocénnek még ennél is kisebb jelentőségű felszínfejlődési folyamata a löszképzödés. Az uralkodó széliránnyal szemben elfoglalt helyzet függvényében rendkívül egyenetlen volt képződése. Több helyen megfigyelhető, hogy a hegység E-i és D-i előtere között lényeges a lösz vastagságkülönbsége. Még kicsiny területen (pl. a völgy E-i és D-i kitettségü lejtője) belül is jelentős vastagságkülönbségek vannak. Ezek a képződmények keletkezésük után azonnal pusztultak és egyben átalakultak lösszerű képződményekké. Denudálódásuk során keveredtek a feküvel, ami az esetek túlnyomó részében pannon homok, és ugyanakkor kilúgozódtak, vesztettek CaCO

:i tartalmukból. A löszképződés és a löszanyagok későbbi áttelepülése a hegység akkori morfológiáját alapvetően nem változtatta meg. A pleisztocénnek további felszínfejlődési folyamata a hegység területén meglehetősen ritkán megtalálható hordalékkúp-képződés. Ez csaknem minden esetben szerkezeti mozgásokkal kapcsolatos. Ennek következtében csak a hegység E-i és D-i előterében jellemzők. Az E-i előtérben a Völgységi-patak árkos süllyedékéből vannak geológiai adataink. Morfológiailag nem rajzolódnak ki azok a hordalékkúpok, amelyek a Mecsek irányából az árkot feltöltötték. A D-i előtérből több és részletesebb ismereteink vannak. A Pécsi-félmedence aljzatát kitöltő vastag mecseki eredetű kőzetanyag nyilvánvaló bizonyítéka, hogy a várostól Ny-ra levő völgyekben nagymennyiségű anyagkihordás történt a felső-pannontól a pleisztocénen át a holocénig. A várostól K-re felszíni feltárás is igazolja, hogy a Pécsbányai-völgyben is tekintélyes anyagkihordás történt a félmedence felé. Az óholocén időszakban a lösz alatti pannon anyagon és a löszben levő eltemetett vályogos talajokon történő csuszamlások jelentik az egyik legjellegzetesebb felszínalakító folyamatot. Ez a hegységnek csak elenyészően kicsiny területén, leginkább az E-i peremeken található. Az újholocén, illetve az óholocén időszak újabb, említésre méltó felszínfejlődési folyamata a pleisztocén végén megkezdődött és szinte a mai napig is folytatódó hordalékkúp, illetve törmelékkúp képződés. Rétegtani és morfológiai adatok igazolják, hogy a Pécsi-félmedence említett hordalékkúpjai még az óholocénben is fejlődtek.