Lovász György (szerk.): Baranya megye természeti földrajza - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1977)

I. A TERMÉSZETVILÁG MEGISMERÉSTÖRTÉNETÉNEK VÁZLATA

Poseganum Slavoniea Provinciám mensibus Junio et Julio anno 1782". Az átkutatott területek eddig szinte teljesen elhanyagolt gerinctelen állatvilágát, főként lepkéit és bogarait is gyűjtik, köztük 66 addig még le nem írt bogarat. A külföldi szakirodalom felhasználásával azokat meghatározzák, leírják, és 16 tábla, részben színes rajzban be is mutatják. Érdekes, hogy a magyar botanika egyik kiválósága, Kitaibel P. állattani megfigyeléseket is végzett (Horváth G. 1918). Megyénkben tett útjairól írt beszámolójában (Iter Baranyense 1799) ilyenekről nem tesz említést. Viszont az az osztrák kutató, gróf Hoffmannsegg, aki a XVIII. század 90-es éveiben kereste fel hazánkat, és a Duna mentén utazva Mohácson, majd Villányon át mindenütt madarakat és rovarokat gyűjtve érkezett Pécsre. Megyénk állatvilágának kutatásában ezzel a legrégibb, s így elsőnek tekinthető történelmi szakasz — melyben mint láttuk, két kivétellel (Mitterpacher L. és Kitaibel P.) kizárólag külföldiek szerepelnek — le is zárul. A XIX. század csak annyiban jelent változást, hogy az ez irányú érdeklődés megcsappant, szemléltetve azt a tényt, hogy a tudomány sem mindentől független, társadalmi adottságok és idők felett lebegő, azok befolyásától mentes valami, hanem nagyon is magán viseli a társadalomnak anyagi, szerkezeti és technikai fejlettségéből, az ezekkel törvényszerűen összefüggő politikai viszonyokból eredő sajátosságokat (Boros I. 1952). Mint országos viszonylatban általában, akkor még Baranyában, illetve Pécsett is elsősorban csak amatőr természetbarátok, valójában lelkes és tudós orvosok, gyógyszerészek, tanárok foglalkoztak környezetük növény- és állatvilágának tanulmányozásával. Kívülük főként és legtöbbször a Bécsi Tudományegyetem és Tudományos Akadémia vagy a Természetrajzi — a később világhírűvé vált Hofmuzeum elődje — a „Császári Természetrajzi Múzeum" zoológusai keresték fel gyűjtés céljából hazánk különböző területeit. Mint nevezett intézetek kiadványaiból megállapítható, 1820-ban Kollár V. és Murray A., az említett múzeum kutatói, utóbbi később a jénai egyetem tanára, jártak Baranyában, megfordultak Pécsett is, és kiváltképpen rovarok gyűjtésével foglalkoztak. Heckel J. (1847) pedig ugyanazon intézet neves ichthyológusa, a legkiválóbb régebbi halszakemberek egyike, 1835-ben járt megyénkben, elsősorban a Duna és Dráva mentén, többek között Mohácson és Bellyén, és vizsgálta az itt kihalászott halakat. Magyarország édesvízi halainak összefoglaló ismertetését ő adta közre, külön német nyelvű munkában. Megyénkben Nendtvich T. az első magyar baranyai természetbúvár, aki nemcsak florisztikai tekintetben, de faunisztikai vonatkozásban is értékes munkát végzett. Egy, 1846-ban Pécsett ülésező vándorgyűlésen elhangzott „Pécsnek lepkéi és vidékökhezi viszonyaik" c. előadásában kimutatta, hogy 795 különféle lepkefaj (85 lepkecsalád képviselője) él Pécsett és környékén. Közel félévszázados pangás után kezdődik hazánk faunakutatásának második lépcsője. Mindenekelőtt Frivaldszky J. egyik legelső természettudósunknak, a magyarországi faunisztika területén alapvetően fontos, „Jellemző adatok Magyarország faunájához" c. munkáját kell megemlítenünk. A munka figyelemre méltó, s az akkori zoológiai ismeretek legmagasabb szintjén, a legelső magyar zoogeographiai, ahogy ő nevezi physio-