Lovász György (szerk.): Baranya megye természeti földrajza - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1977)

I. A TERMÉSZETVILÁG MEGISMERÉSTÖRTÉNETÉNEK VÁZLATA

válfaja ... oly kimondhatatlan bőségben tenyésznek, hogy árvizek után, a víz a mederbe visszafolyván, a halak töméntelen száma a parton marad, hol azután a levegőt megfertőzve, gyakran különféle ragályos kórokat okoznak." Ami éppenséggel nem is lehetett túlzás. Mert valahány nyugat-európai utazó (pl. Brown, Eduard, Evita Cselebi) keresi fel Baranyát is érintve a világ előtt az akkori időkben még ismeretlen, „terra incognita" számba menő Magyarországot, mind megemlíti ezt a vadakban való bőséget. Mindezek az írások nem tekinthetők tudományos szellemben írt forrásműveknek. Az 1726-ban hat kötetben Amsterdamban és Hágában latin nyelven megjelent: Danubius Pannonico—

Mysicus etc. című munka különösen említésre méltó. Szerzője egy olasz gróf, hadvezér és természetbúvár: Marsigli A. F., valamennyi nagy európai tudóstársaság (párisi, londoni stb.) tagja, az általa 1699—1697-ben bejárt területeket: a magyarországi és az észak-balkáni Duna vonalát, a baranyai szakaszon is nemcsak felméri és lerajzolja, illetve térképezi, hanem az akkori tudományosság nívóját jóval meghaladóan, egy hatalmas Duna-monográfiát ír, mely a Dunának és környékének geográfiai, asztronómiai, hidrográfiai és történeti viszonyain kívül úgyszólván majd az egész Duna és Tisza menti, tehát közép-európai flórát és faunát is ismerteti. Ez önálló kutatásokon és megfigyeléseken alapuló munka. Magyarország állatföldrajzát illetően a legelső, és így Baranya megye zoogeográfiai viszonyai tekintetében is az első olyan mű, melynek adatai a tudományos dokumentációk hitelességével és bizonyító erejével adnak képet — ha hiányosan is — akkori megyénk állatvilágának összetételéről, sőt környezeti viszonyairól is. Azok a halak, melyeket az impozáns mű gondosan ír le — összesen 58 fajt —, többségükben e területekre még napjainkban is jellemzők. Ugyanígy jellemzők az e folyók közelében élő és fészkelő madarak (59 különféle vízi- és víz környéki madár). Ugyanebben a műben ismerteti a Duna partjai menten élő négylábúakat, s közülük elsősorban az emlősöket (De quadrupedibus ad ripas Danubii). Az ez időben rendszertaniig a négylábúak közé sorolt csúszómászók — tudományos elnevezésük szerint akkor még a kétéltűeket és hüllőket egy szisztematikai kategóriába foglaló reptiliák •— közül csak egy békáról és gyíkról, valamint egy szárazföldi és vízi teknősről tesz említést. Rövid leírás ismerteti a folyami rákot, az édesvízi molluszkák négy képviselőjét (Planorbis, Limnea, Theodoxus, Unió), a vízi- és vizek melletti rovarokat. Időrendben, még ugyancsak a XVIII. századból, nem mint kútfő, egy olyan munka követi (Papanek Gy. olaszi plébános: Geographica Descriptio Comitatus Baranyensis, Quinque-Ecclesiis c. 193 oldalas, 1783-ban megjelent könyve), mely csak azért érdemel említést, mert faunisztikus szempontból a jellegzetes és általában ismert néhány állatfaj névleges felsorolásában két olyan állat nevét is említi, melyek közül egyiknek előfordulása Baranyában teljességgel valószínűtlen, a másikkal kapcsolatban nem teljesen kizárt. Azt írja ugyanis, hogy Lynces, azaz hiúzok és Capricornis-ok, azaz kőszáli kecskék is előfordulnak, holott az utóbbiak biotópja magashegyi klíma. A madarak közül közel 60 félét sorol fel, csupa közismert állatot. Könyvében 20 fajta halról tesz említést, kivétel nélkül csak kihalászott fajokról, köztük hatalmas, 1000 kg-os, nyilván 7—8 m hosszú vizákról. Már jóval komolyabb természettudományos felkészültségű szerzők: P/7/er M. és a baranyai származású Mitterpacher L. Figyelmüket kiváltképp a Duna—Dráva szöglet gazdag madárvilága köti le. Kutató útjuk eredményeiről írt beszámolójuk: „Iter per