Lovász György (szerk.): Baranya megye természeti földrajza - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1977)

I. A TERMÉSZETVILÁG MEGISMERÉSTÖRTÉNETÉNEK VÁZLATA

Ezen történeti előzmények után írta meg 1941-ben „A Mecsek-hegység és déli síkjának növényzete" c. munkáját Horvát A. 0. Az elmúlt 30 év alatt számos belföldi és külföldi botanikus járt Baranyában. Ennek eredményeképpen 1952-ig 44 új fajjal gyarapodott a megye flórájának ismerete (BK. 1956. 315—316.). Horvát A. 0. és munkatársai tovább kutatták a baranyai flórát az elmúlt 20 évben is (Boros Á., Kárpáti Z., Vöröss L. Zs., Nagy I., Priszter Sz., Borhidi A. és még sokan mások), és ennek eredményeképpen 124 új fajjal növekedett az elmúlt 30 évben a megye növényzetének ismerete. Horvát A. 0. a flórakutatás mellett rátért a megye vegetáció-kutatására. Ennek a munkának az eredményeképpen 1972-ben megjelent az Akadémiai Kiadó gondozásában „Die Vegetation des Mecsekgebirges und seiner Umgebung" c. monográfiája és ebben felsorolja az elmúlt 20 évben talált új fajokat. Bár ennek a fejezetnek a címe a flórakutatás történetére utal, és a flóra a szó szoros értelmében a virágos növények összességét jelenti, mégis szokás a magasabb rendű virágtalan növények összességét is flórának nevezni, emellett bevett szokás az, hogy a flóraművek a virágos növények mellett az edényes virágtalanokat is ismertetik. Ugyanígy beszélünk moha-, zuzmó- és gombaflóráról is. Területünkről az első telepes növényekre vonatkozó adatokat Majer M. (1859) közölte. Különösen gazdag a mohagyűjteménye, amelynek a meghatározása Latze! revíziója után is kiválónak bizonyult. Csak a lelőhelyek szempontjából vannak kívánnivalók. Boros Ádámnak is vannak adatai és közleményei területünk moháiról, saját gyűjtése alapján. Zuzmókat területünk keleti széléről, Tolna megyéből közölt Kőfaragó-Gyelnik V. (1940). A Mecsekben és a Szársomlyón gyűjtött zuzmókat, ezt az anyagot részben fel is dolgozta és 50 fajt közölt a gyűjtési területről. Gombákat Szekszárd környékéről Schulzer I. (1934) közölt. Kaposvár környékén Loja H. gyűjtött, és az ő anyagából közölt Rehm H. Szekszárd nagy gombáit alaposan kikutatta Hollós L. A Mecsek környék mikrogombáit Voss A. és Tóth S. (1957, 1959, 1963, 1964) kutatják. Vass A. kutatási eredményeiről főleg a pécsi múzeumi évkönyvben számol be. A mai Zengővárkony közelében Dombay J. (1960), a pécsi Régészeti Múzeum igazgatója ősi telephelyet tárt fel, ahol a legtöbb esetben szarvas, őz, vaddisznó, nyúl, juh, kecske, és ez utóbbiakkal együtt a már ugyancsak háziasított szarvasmarha és disznó csontmaradványainak tanúsága szerint a terület majd valamennyi ma is élő jellegzetes vadja már az akkor itt élő emberek terítékére került. A fentiek mellett, ugyanott, előkerültek az őstulok (Bos primigenius) és a hód (Castor fiber) maradványai is. A baranyai állatvilágot érintő első írásos emlékek Janus Pannoniustól származnak a jelenlegi Mecseknádasd környékén lefolyt vadászatokról. (Janus Pannonius: Magyarországi elégiák. Ford.: Illyés Gy. 1972.) Versben örökített meg egy királyi szarvas- és vadkan-vadászatot. Egy másik versében nyúlvadászatot vonultat fel (Janus Pannonius: Solymászás. Ford.: Csorba Gy. 1972). A tudományosság követelményeinek már inkább megfelelő az a leírás, melyről Szamota /. (1891) emlékezik meg. Eszerint Oláh M. esztergomi érsek tollából 1536-ban „Hungária Atila" (Magyarország helyrajzi leírása) címen latin nyelven Bécsben látott napvilágot egy leírás. Ezeket írja: „Mindenféle kisebb-nagyobb vad oly nagy bőségben fordul elő, hogy mindenki szabadon vadászhat és madarászhat... A halak nevezetesebb