Lovász György (szerk.): Baranya megye természeti földrajza - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1977)

I. A TERMÉSZETVILÁG MEGISMERÉSTÖRTÉNETÉNEK VÁZLATA

nyaer Comitate" c. munkájának, és Janka V. (1867) baranyai vonatkozású cikkeinek adatait is hozza. Sok florisztikai közleményt kapott levél útján is Janka V.-tól, különösen Nagynyárád környékére vonatkozólag. Janka V. legnagyobb felfedezése Baranyában a magyar kikerics (Colchicum hungaricum) nagyharsányi lelőhelyének feltárása volt. Baranyából sok kisebb terjedelmű florisztikai közleménye is van, melyek értékes adatokat szolgáltatnak a megye növényvilágához, főképpen Nagynyárád, de Pécsvárad környékéről is. Simonkai L. 1873-ban növényeket gyűjtött a Jakabhegyen, Makáron, Zengőn, Nagyharsányi-hegyen, a Dráva partján, Pécs városa felett a Mecseken és Baranyának sík területein is. Ennek a kutató munkának az eredménye volt: „Adatok Magyarhon edényes növényeihez" című, jórészt baranyai adatokat tartalmazó munkája. (E mű bevezetésében a baranyai flóraterület különlegességeit a következő növényekben látja: Paeonia officinalis, Ruscus aculeatus, Ruscus hypoglossum, Colchicum hungaricum, Doronicum caucasicum, Digitalis ferruginea, Lonicera caprifolium, Trigonella gladiata, melyet ő fedezett fel a Nagyharsányi-hegyen.) A levezetés után, kevés kivételtől eltekintve, a baranyai növényeknek mind a mai napig legmegbízhatóbb jegyzékét hozza bőséges lelőhelyi utalással. Simonkai L. alaposságára jellemző, hogy egy év alatt, amelynek csak töredékét töltötte Baranyában, kb. 1000 fajt írt le területünkről (ebből 120 egészen új adat!), és ebből csak 2% bizonyult később tévesnek. Simonkai L. a baranyai flórakutatásban korszakalkotó munkássága tulajdonképpen lezárja lényegileg a baranyai flórakutatást. Néhány adat került még elő az ő kutató munkássága után, és még kilátás van arra, hogy a jelenleg ismert növények száma néhánnyal szaporodik, de nagy vonalakban a flórakutató munka befejezettnek tekinthető. Borbás V. 1873-ban, 1879-ben és 1894-ben járt Baranyában, amikor megtalált több érdekesebb növényt, amelyek közül egy-kettőt ő közöl elsőnek a mecseki hegyekből. „A Balaton flórája" c. kiváló munkájában a Mecsek különlegességeiből arra következtet, hogy a baranyai növényvilág a balkáni flóra szigetjének tekinthető. Borbás V. igen sok munkájában találunk elszórtan baranyai adatokat, főképpen monográfiájában (Rosa, Inula, Thymus, Galeopsis, Acer, Hesperts, Melilotus, Quercus stb.), eredeti adatai főképp Rónádfa (azóta Gyöngyfa), Gusztávmüve és Mecske (Magyarmecske) környékéről valók. Kortársának, S/monko/nak is vannak baranyai adatai monográfiáiban (Quercus, Cytisus, Ulmus, Helleborus stb.). Várady F. Baranya flórája a megye monográfiájában sajnos nem nyújt semmi érdemleges adatot, sőt nagyon sok kívánni valót hagy hátra. Róna J. Pécs és környékének flórájáról és annak tanulmányozásairól szóló értekezésében Majer M. és Ágh T. nyomán ismerteti a baranyai flórát és annak történetét, kevés kivételtől eltekintve, csak Pécsett megjelent munkák alapján adja. Pelóriás gyujtoványfüvet talál a Mecseken. Mankó-büki Balog K. (1918) „A virágos Mecsek" c. munkája a legnagyobb ebből az időből. Balog K. a gyűjtött növényekről aquarelleket festett és így sok kétes adat tisztázása vált lehetővé. Feltűnőbb új adatai mind téveseknek bizonyultak. A Mecsek virágait a virágzásnak megfelelően, havonkint felosztva ismerteti. Vizsgálgatva a XX. század első harmadának baranyai vonatkozású flórairodalmát, azt kell megállapítanunk, hogy ebben az időben csak elszórt adatokat találunk az irodalomban és néhány kisebb ismeretterjesztő értekezést.