Lovász György (szerk.): Baranya megye természeti földrajza - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1977)

IX. A TERMÉSZETI ADOTTSÁGOK GAZDASÁGI ÉRTÉKELÉSE (Lovász György)

térbeli előnyomulása. Ilyen jellegű gazdálkodás mintegy 338 km

2 területen folytatható. Amint az alábbiakban látjuk — dombsági viszonyok között — feltűnően kedvezőtlenek a felszíni vizek összegyülekezésének természeti környezeti feltételei, és elég kedvezőtlenek a felszíni víztározási lehetőségek is. Ugyanakkor — a szomszédos területekhez képest — igen kedvezőek a feltételek a nagyüzemi rét-legelő gazdálkodás kialakítására. Végeredményben a természeti környezeti integrált összhatást ez a két (litológiai és domborzati) tényező determinálja. Ez teszi szükségessé a Völgységen belüli alváltozatok megkülönböztetését is. Miután azonban a fent vázolt geológiai—geomorfológiai fejlődésmenet ezen a 492 km

2-nyi területen nem volt egységes, ezért a természeti környezeti összhatás gazdasági potenciálja több típusba sorolható. /X. 1. 22. 1. Délnyugati-Völgység A Baranya-csatorna és a Hábi-csatorna által közrezárt 137 km

2 terület szinte teljes egészében a szomszédos Zselic — pontosabban Közép- és Észak-Zselic — természeti környezeti adottságaival, illetve gazdasági potenciáljával azonos. A terület a 230—250 m magasra kiemelt, általában ÉNy—DK-i, illetve Ny—K-i irányok mentén kisebb szerkezeti rögökre darabolódott, amelynek általános lejtőviszonyai 17—25% között rögzíthetők. A völgyeket 200—300 m hosszú lejtők kísérik, és a valamikor egységes ópleisztocén platóba 80—100 m mélységre vésődnek. Lejtőinek kettős osztatú geológiai és morfológiai jellege alapvetően meghatározza a mezőgazdálkodás optimális jellegét. Felső szakaszukon ugyanis erősen lepusztult a pleisztocén lösz, illtve lösszerű képződmény, és így a pannon agyag suvadásokon keresztül erősen érezteti a termelési lehetőségeket beszűkítő hatását. Ezeken a felszíneken tilos az alagcsövezés, és a talajok rossz vízgazdálkodása, illetve az erős talajeróziós folyamatok következtében megfelelőbb vetésszerkezetet szükséges kialakítani. A lejtők alsó felén — de inkább harmadán — ahol a lösszerű képződmények vastagsága már csökkenti, illetve teljesen meggátolja a csuszamlások kialakulását, a mezegazdasági termelésnek már szélesebb skálája honosítható meg optimálisan. A már említett ÉNy—DK és Ny—K-i irányú törések mentén történt kibilienések miatt a kicsiny térség helyi klímája két ellentétes jellegre oszlik. A lényegesen nagyobb terjedelmű délies kitettségű lejtőkön és deráziós völgyekben meleg-száraz helyi klíma alakul ki száradékony talajokkal. Ezeken az 5—8%-os lejtőjű völgyközi platókon a napfénytartam szinte zavartalan. A dőlésszögből adódó pozitív besugárzási különbség elhanyagolható. Az É—D-i irányú, és a platókat szabdaló völgyek, amelyek általában 60 m mélyek, napfényben kissé szegényebbek. Felszíni és felszínalatti hidrológiai erőforrásaik egymással ellentétesek. A térség kicsiny kiterjedése eleve meggátolja nagy területű vízgyűjtők kialakulását. Ezért felszíni vízkészlete gyakorlatilag elhanyagolható. Felszínalatti vízkészlete azonban annál jelentősebb. A terület hidrogeológiai vonatkozásban része a már mélyre sülylyedt, de a Mecsek-hegység vízben gazdag mezozoikus tömbjéhez csatlakozó miocén és pannon képződményeknek. Ez a hidrogeológiai helyzet teszi lehetővé azt, hogy végső soron a mecseki mészkőtérség vizét csapolják meg Liget község térségében, a miocén, illetve főleg pannon rétegekből. Az Oroszló község területén 197°-ig mé-