Lovász György (szerk.): Baranya megye természeti földrajza - Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1977)

I. A TERMÉSZETVILÁG MEGISMERÉSTÖRTÉNETÉNEK VÁZLATA

lehet hálátlan a botanikusokkal szemben. Mintegy a rinascimento szellemi örökségeképpen hamar megindult Baranyában a természetkutató munka, sőt Baranya adta az egyik első természetrajzíróját az egyetemes magyar természettudománynak M/tterpacher L. (1873) személyében, aki 1734 aug. 25-én született Bellyén. Munkái közül Pilier Mátyással (1873) együtt megírt Iter per Poseganam Sclavoniae provinciám című fontos a mecseki flórakutatás története szempontjából. P/7/er M. a természetrajznak volt a tanára a pesti (budai) egyetemen. 1782 júniusában Harsány mellett bőven láttak két növényt (Senecio paludosus és Galega officinalis), júliusban, ugyancsak ebben az évben, sok növényt szedtek. (Leersya oryzoides, Melica altissima, Diplachne serotina, Inula spiraeifolia, Cirsium eriophorum, Althaea cannabina, Peucedanum cervaria, Inula conyza, Cucubalus baccifer, Aconitum anthora, Centaurea calcitrapa, Serratula radiata, Cirsium canum, Artemisia Lobelii.) Ezeket a növényeket mind Pécs mellett szedték. A Pécs vidéki aszatról (Cirsium Boujartii) — melynek Pécs a locus classicusa és melyet a Pécs alatt levő síkságon találtak, éspedig igen bőségesen — több fajjal együtt (Artemisia Lobelii, Diplachne serotina) képet is hoznak. Hangsúlyozzák a szerzők, hogy máskor csak ősszel virágzó növényeket a nagyon száraz nyár miatt 1782-ben már júliusban szedték. Őket megelőzően Marsigli A. Danubius Pannonico Mysicus... c. 1726-ban megjelent munkájának VI. kötetében a 49—76. o. találjuk az első baranyai növénytani adatokat a dunaparti területekről (Achillea Neilreichii, Althaea hirsuta, Castanea sativa, Chrysanthemum leucanthemum, Eupatorium cannabinum, Lathyrus tuberosus, Linum flavum, Rosa gallica, Centaurea banatica). Gombocz £.: [1936] A magyar botanika története c. munkájában Marsiglinek ezt a növényét C. pannonicának fejti meg, de valószínűbb, hogy banatica, mert ez sokkal gyakoribb a területünkön, (Helleborus odorus, Polygonatum officinale, Senecio paludosus, Staphylea pinnata, Verbascum phoeniceum). Csapó J. Debrecen városának az orvosa megemlíti ,,Új füves és virágos magyar kert" c. munkájában, hogy Baranyában bőven terem a Marti-lapu (Tussilago farfara). Kitaibel P. sok adatot nyújtott területünk flórájához, de ezeknek jó része csak akkor jelent meg, amikor ezeket a növényeket pécsi botanikusok tőle függetlenül újra megtalálták (Gombocz £.—Horvát A. 0. 1939). Descriptiones et Icônes plantarum Hungáriáé című, Waldstein gróf nevét is szerzőként szerepeltető munkájában Baranyából sok adatot hoz (Seseli leucospermum, Hesperts runcinata, Rubus hirtus, Tilia fomentosa, Ajuga Laximanni). A Nagyharsányi-hegyről három fajt közöl (Asyneuma canescens, Plantago argentea, Serratula radiata). Ez utóbbi fajt a pécsi hegyek napos dombjain is szedte. Pécsett a Mecsekben is (Waldsteinia geoidest és Spiraea oblongifoliat) gyűjtött. Hosszúheténynél is járt (Sanguisorba minor v. muricatat és a S/7ene dichotomat, valamint az általa ritkának tartott Geranium duvaricatumot szedett itt). Pécsváradról is van adata (Vicia sordidat és Scutellaria altissimat hozza). Kitaibel P. két fajt (Hesperts runcinatot és a Spiraea oblongifoliat) Baranyában fedezett fel. Az említett növények közül Kitaibel óta két fajt (Seseli leucospermum és Asyneuma canescens) Baranyából, illetve a Harsányi-hegyről nem közöltek. Különösen érdekes a Magyar Középhegységre igen jellemző magyarföldi gurgolya (Seseli leucospermum), mely mint endemikus növény, igen fontos adatot nyújtana a pannóniai és baranyai flóraterületek kapcsolatához. Bár ez a faj dolomithoz van kötve és van Villánynál egy kevés dolomit, de ez az érdekes faj Kitaibel P. óta nem került innen elő. Nagy kára a magyar botanikának, hogy Kitaibel P. nem tudta gazdag gyűjtésének